Interjú

Sűrű szezonon van túl Oláhné Balog Tünde, hiszen tanári munkája mellett a serdülők edzőjeként és az ÉTV-Érdi VSE IV. játékosaként is voltak elfoglaltságai, miközben részt vett a Németh Helga Utánpótlás Programban oktatóként is. Nem volt véletlen, hogy az idén ő kapta meg az Érd Sport Díjat. Azt mondja, csapatai szerepelhettek volna jobban is, de minden lányra nagyon büszke, hiszen tavalyhoz képest sokat fejlődtek, ez pedig bizakodásra adhat okot a jövőre nézve. Kezdjük az 1997-1998-as korosztállyal. Úgy alakult a bajnokság, ahogy remélted? Idén feljutottunk a nyugati csoport felsőházába, ott azonban olyan csapatoktól kaptunk ki, amelyek végül az OSB elődöntőjét játszották. A Győr végül második, a Szombathely harmadik helyen végzett. A felsőházban elért harmadik hely nagyon szép teljesítmény, jövőre ebből lehet építkezni már elérve az ifjúsági korosztályt. Összeszokott, remek kis csapat, amelynek a technikai tudása adott, taktikailag jó úton haladunk, kondícióban viszont van még hova fejlődni. Továbbra is a felnőttcsapat irányvonalát követjük a felkészülésben: elsősorban törzserősítésben, a futógyorsaságban kell fejlődni. Az idén a tizedik helyen zárt az ifi csapat, jövőre remélem, meglehet ezzel az új ificsapattal célozni az 5-8. hely valamelyikét. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, hiszen a lányok többségével csak hetente kétszer tudtam együtt edzeni, voltak, akik az ifikkel, mások a juniorokkal is edzettek. Mit gondolsz az 1998-99-es korosztály eredményeiről? A ’98-asok az Erima-bajnokságban a negyedik helyet szerezték meg Pest Megyében, míg harmadikok lettek a régióban, az országos elődöntőben pedig az ötödik helyen végeztek. A Budapest-bajnokságban sajnos már az elején több, egy-két gólos, váratlan vereséget szenvedtünk az FTC, az Angyalföldi Sportiskola, az OKSI és a Spartacus ellen, ez pedig nyolc pont mínuszt jelentett. Szerettünk volna az első háromban végezni, így azonban erről le kellett mondanunk. Az alapszakaszban a hatodik helyen zártunk, az utolsó két meccs azonban ugyanazon a napon volt, a délutáni mérkőzésre pedig nem sikerült felpörögnie a lányoknak. Nem hibáztatom őket emiatt, hiszen egy felnőttnek is nehéz lenne egy nap kétszer százszázalékosan teljesíteni. Elindultunk a Batta-kupában is mind a két, tehát a ’98-as és a ’99-es csapattal. Előbbi az első, utóbbi a harmadik helyen végzett. Nem volt rossz döntés, de jövőre, a fejlődésük miatt, egy ennél erősebb kupában érdemesebb indulni. A ’99-es csapat a Pest megyei bajnokságban a harmadik helyen végzett, sokat fejlődtek a lányok, a Budapest-bajnokságban és a Batta-kupában is egy korosztállyal feljebb játszottak. Szerepelhettünk volna jobban, a lányok is mindent megtettek a sikerért, de mindenképp bíztató az, ahol tartanak a lányok tudásban. Örülök, hogy a csapat nagy része átlagosan 70-80 mérkőzést játszott, a serdülők még többet, átlagosan százat. Tapasztalatban, rutinszerzésben ez nagyon sokat jelent. Ha jól tudom, nem vagy elégedett a szenior, az Érdi VSE IV. csapat bajnoki ezüst és Velence-kupa bronzérmeivel. Miért nem? A Budapest-bajnokságban csupán egy ponttal maradtunk el a bajnok Gázművektől és a mai napig bosszant, hogy éppen ellenük, szinte a meccs elején kiállítottak. Talán más lett volna annak a találkozónak a vége… Tavaly a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban, idén megvan az ezüst, látszódik a fejlődés. A Velence kupa harmadik helye pedig, mivel már kétszer megnyertük azt a tornát, némiképp csalódás. Örültünk volna, ha harmadszorra is megnyerjük, már csak azért is, mert így végleg nálunk maradhatott volna a kupa. Nagyon örülök, hogy a klub vezetése lehetővé teszi nekünk nemcsak az edzéslehetőséget, hanem azt is, hogy részt vehetünk a bajnokságban, így remélem jövőre még jobb helyen zárunk! Bízom benne, példaértékű, hogy munka mellett, a mozgás, a sport öröméért a mai napig lejárunk a lányokkal. Remélem pozitív példát tudunk mutatni a gyerekeknek, akiket mi tanítunk kézilabdázni!

Idén is egy hellyel előrébb lépett az NBI-ben a junior csapat, az NBII-t pedig megnyerték a fiatalok. Németh Helga szövetségi kapitányként is sikeres volt, de úgy érezte most máshol van a helye. Kezdjük a harmadosztállyal. Mikor Érdre érkeztél játékosként nem sikerült, most a juniorok megnyerték az NBII-es felnőtt bajnokságot... El is vártam a csapattól. Igaz nem kezdtünk jól ősszel, kikaptunk és döntetlent játszottunk hazai pályán. Sőt, ha úgy nézzük, nyolc forduló után három verességgel és egy döntetlennel álltunk. Azt gondoltuk, hogy a kettős terhelés közepette itt többen játéklehetőséget kaphatnak, de szezon közben vált egyre fontosabbá számunkra is az NBII. Ezt követően fokozatosan kapaszkodtunk felfelé a tabellán, de ugyanakkor épp az ősz volt az oka, hogy tavasszal számolgatnunk kellett és eredménykényszerrel játszottunk, mert bajnokságot akartunk nyerni. Tavasszal hibátlanul menetelt a csapat az NBII-ben és a kulcsfontosságú mérkőzéseket is magabiztosan, nagy különbséggel nyertétek. Ennyivel jobbak lettetek? Sokat számított, hogy felépültek a sérültjeink, érkeztek új játékosok és amikor véget értek, eldőltek a további bajnokságok, akkor kiegészültünk a Buzsáki-Kovács kettőssel. Így összességében ez a csapat ennyivel erősebb a mezőnynél, ahogy az eredmények is mutatták. Ez a bajnoki cím, akár NBI/B-s tagságot is jelenthet, szükség van rá? Ez nem csak rajtunk múlik, de mi megtettük a mi részünkről, amit kellett. Sokkal nagyobb kihívást jelentene a junior játékosainknak és komoly fejlődési, előrelépési lehetőséget biztosítana számukra. Az NBI küzdelmei mellett így a felnőttek között is egy erősebb, gyorsabb, az NBI-hez jobban hasonlító bajnokságban szerepelhetnénk. Az NBI-ben hetedik helyen zárt az ÉTV-Érdi VSE, elégedett vagy ezzel az eredménnyel? Ismét lehet kicsit keserű a szánk íze, mert a rájátszásban megmutattuk, hogy csapatként küzdve mire lehetünk képesek, ez azonban nem mindig volt jellemző ránk a szezon során. Ha viszont úgy nézem, ez volt a harmadik évünk az NBI-ben, sorozatban a kilencedik, nyolcadik, idén pedig a hetedik helyen végeztünk. Vagyis folyamatos a fejlődés, mégha nem is olyan látványos, mint a felnőtteknél. Viszont az eredmények is azt mutatják, hogy egyre közelebb vagyunk az élmezőnyhöz, hogy mást ne mondjak, tavasszal nagyszerű meccsen, két góllal kaptunk ki Győrben, a későbbi bajnok otthonában. Ráadásul ez a csapat nem is mindig tud együtt dolgozni... Vannak, akik kettős igazolással máshol is játszanak felnőttben, illetve Kovács Grétát jóformán csak mérkőzéseken láttam. Óriási terhelést kaptak ezek a gyerekek idén, Gréta is akkor tudott leginkább jó teljesítményt nyújtani és segíteni a csapatnak, amikor fejben is ott volt velünk a pályán. Nem meglepő módon, a szíved csücske a rólad elnevezett utánpótlásprogram, ami nagyon sikeres volt ebben a tanévben is... Valóban, közel ezer gyerek ismerkedhetett meg a kézilabda szépségeivel és próbálhatta ki magát a programban. Nagyon fontos ez a program számunkra, amely idén már a második és harmadik osztályosok számára is tanórán belüli foglalkozást biztosított azon intézményekben, ahol ezt mindkét évfolyamban vállalták. A program mindkét helyszínen siker, idén már egymással is megküzdöttek a legjobbak... Büszkék lehetünk arra, hogy a budaörsiek milyen ugrászszerű fejlődésre voltak képesek érdi segítséggel indulva. Sok tehetséges gyereket tudtak bevonni az egyesületi keretek közé, ezen Érden is érdemes elgondolkodni, hogy a programból kijövő, jövőre negyedikes gyerekek milyen formában folytathatják. Erre az ernyőklubok jelenthetnek ősztől megoldást, bár azt gondolom, hogy 10-11 évesen már el kell jutnia odáig a gyerekeknek, hogy aki tehetséges, egyesületi szinten folytassa. Sok minden történt veled ebben az egy évben, például szövetségi kapitányként is bemutatkoztál. Azt gondolom, hogy sikeresen debütáltam, sikerült eleget tennem Hajdú János megtisztelő felkérésének. Amíg játékos voltam, évtizedeken keresztül a kézilabda állt az első helyen, most viszont kijelenthető, hogy a család és az egészség már előrébb állnak nálam. Éppen ezek miatt nemrégiben lemondtam a szövetségi kapitánykodásról, nem tehetem meg, hogy júliustól másfél hónapon át távol legyek otthonról. Ha ez most ennyi volt, akkor így kellett lennie, meglátjuk a jövőben milyen lehetőségeim adódnak majd.

Nagyot fordult a világ négy hónap alatt Oláh Nórával: év elején igazolta vissza az ÉTV-Érdi VSE az NBI-es felnőtt keretéhez, de kettős igazolással továbbra is játszik az NBI/B-s Tökölnél, miközben játékvezetőként is helytáll. Pályafutása legjobb eredményét érheti el a hétvégén, így bízik benne, erős lesz a csapat a bronzmérkőzés harmadik találkozóján szombaton a Vác ellen. Nagyon keményen készültök a szombati meccsre. Mit vársz tőle? Mindenképp győzelmet várok, nagyon sokat készülünk rá a lányokkal. Egymás között, az edzői stábbal is sokat beszélgetünk az ellenfélről, a héten többször is videóztunk és most még az édesanyámmal is gyakran ez a téma közöttünk. Ő miben tud neked segíteni? Ha olyan meccset nézünk, amikor játszottam, akkor elmondja a véleményét az én játékomról, mit lehetett volna esetleg másként megoldanom. Ha pedig nem voltam a pályán, az ellenfél játékosait elemzi ki. Minden visszajelzésre szükségem van! 1-1 az állás, a mindent eldöntő mérkőzés azonban a mi otthonunkban lesz. Aki itt nyer, az a harmadik helyezett, nagy a tét, de nekünk plusz előnyt jelentenek a saját szurkolóink. Ugyanakkor talán nagyobb is rajtunk emiatt a nyomás. Voltál már ennyire kiélezett helyzetben játékosként? Biztosan tudnék mondani olyan meccseket utánpótláskoromból, amikor nagyon fontos volt a győzelem, vagy éles helyzetbe kerültem, de az NBI mégis csak a csúcs! Mi segít ebben a fontos lélektani helyzetben? Edinával sokat beszélgetek, ha szükséges, az édesanyámra is számíthatok, de elsősorban a játékosnak kell ezt a fejében helyére tenni és a helyzetet megfelelően kezelni! Nagyot fordult veled a világ négy hónap alatt… Kicsit felfoghatatlan, ami mostanában történik velem! Nem is tudom hova tenni, talán ezért nem is kerülök olyan helyzetbe, hogy „elszálljak magamtól”. Fiatal játékos vagyok, aki még nagyon az út elején jár, sokat kell fejlődnöm, kellő alázatra és figyelemre van szükségem. Mámoros négy hónapon vagyok túl, amely nagy hatással van a jövőmre is, de mindig többet szeretnék elérni. A héten indította el az ÉTV-Érdi VSE azt az akciót, amely a női játékvezetők fontosságára hívja fel a figyelmet, ezért május 11-én megrendezzük „A rózsaszín síp akciót”. Te vagy az esemény arca, hiszen játékos karriered mellett több éve játékvezetőként is megállod a helyet. Mit szóltál, amikor értesültél az akcióról? Néhányan ugrattak, hogy „kis celeb lettem” és furcsa, hogy nagyon sok helyre kikerült Érden az akciót hirdető plakát az arcképemmel. Nem szeretek szerepelni, de fontosnak tartom ezt a kezdeményezést és nagyon egyetértek a program lényegével. Sajnos kevesen vagyunk olyanok, akik egyszerre játékosként és játékvezetőként is lépkednek előre a ranglétrán, pedig egyik sem zárja ki a másikat. Négy éve végeztem el a tanfolyamot, és gond nélkül tudom egyszerre a kettőt csinálni. Ha minden jól megy, még legalább tíz évig az NBI-ben játszhatok, utána azonban lesz hová továbblépnem, akár nemzetközi szinten is bizonyítani játékvezetőként is.

Az NBI-es felnőtt bajnokság legfontosabb mérkőzései következnek: szombaton az ÉTV-Érdi VSE a Vác ellen lép pályára a bronzéremért. Kisfaludy Anett szerint nem lehet abból kiindulni, hogy a két csapat legutóbbi találkozóján mi nyertünk, ahogyan abból sem, hogy mostanában több, a váci csapategységet gyengítő hír látott napvilágot. A célunk mindenképp ugyanaz: megszerezni a harmadik helyet! Mire számítasz a szombati mérkőzéssel kapcsolatban? Hazai pályán már az első pillanattól kezdve érzékeltetnünk kell, hogy mi a célunk, megnyerni a bronzérmet. Mi játszunk otthon, remélhetőleg, mint mindig, most is fantasztikus közönség előtt. Fontos lesz a jó védekezés. Mindent megteszünk majd a sikerért. A két csapat legutóbbi találkozóján az alapszakaszban Vácott mi voltunk a jobbak. Számít ez? Nem gondolom, hogy ezzel kellene foglalkozni, hiszen a mostani egy egészen más mérkőzés lesz. Ráadásul ősszel hazai pályán szenvedtünk tőlük vereséget, így ez is hajtott minket a visszavágásban. A csapat legutóbbi találkozójából lehet építkeznünk, a játékunk akkori pozitívumait kell felhasználni most is. Bízom benne, hogy csak két meccs lesz… Mostanában több, a váci csapatot gyengítő hír jelent meg a sajtóban: edzőváltás, babavárás. Ez hasznunkra válhat? Aki babát vár, arra nem készülünk, de ettől még minden játékosból nagyon fel kell készülnünk, hogy ne érhessen minket meglepetés. Ami az edzőváltást illeti: amikor egy csapatot új tréner vesz át, ez többnyire új lendületet ad a játékuknak, bizonyítani akarnak a játékosok. Bármi is jelent meg róluk, a Vác nem könnyű ellenfél, nehéz meccsekre számítok ellenük! Az év elején megfogalmazott cél a harmadik hely volt, amitől most karnyújtásnyira kerültünk. Tavaly is ez volt a cél, az idén nem bukhatunk el ismét! Úgy érzem, a tavalyi végeredményből és hibáinkból tanultunk, és az idei sikerrel végleg feledtetni tudnánk egy fájó pontot az életünkből. Már csak két-három meccsnap van hátra a bajnokságból, nekifeszülünk, hogy minden energiánkat be tudjuk vetni. Egyébként milyen a hangulat a csapatnál? Egyrészt mert lassan itt a bajnokság vége, másrészt a jó idő miatt mindenki többet mosolyog, jó a hangulat. A rossz idő mindannyiunkat megviselt, de a tavasz megérkezése és az előttünk álló lehetőség feldob mindenkit. Te is említetted, közel a bajnokság vége, ez azonban további nehézséget jelenthet, hiszen egyre fáradtabb mindenki. Ugyanakkor túl nagy a tét, ami múlik a véghajrán. Most kell az utolsó energiatartalékainkat mozgósítani. Bár a bajnokságból már nincs sok hátra, az edzésekkel utána sem állunk le néhány hétre, a stresszhelyzet viszont véget ér. Örülök, hogy ismét a négy között vagyunk és így nemzetközi kupában indulhatunk ősszel is, de nagy motivációt jelent a harmadik hely megszerzése is. Ráadásul, ha megnyeri a Győr a Bajnokok Ligáját, akár még a legmagasabb kupaszereplés is összejöhetne. Nagyon szeretném, ha minden vágyunk teljesülne két-három héten belül!