Interjú

Rovat: 
Az ÉRD nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, Dr. Veszely Katalin meghívást kapott az IHF-től a január 30-án Katarban tartandó női kézilabdával foglalkozó konferenciára.
 
Az IHF a Katari férfi kézilabda-világbajnokságon több konferenciát is szervez, melyeknek egyike a női kézilabdáról szól. Dr. Veszely Katalin  is meghívást kapott, melyet nagy megtiszteltetésnek tart. A meghívás többek között köszönhető az előző évek során több nemzetközi rendezésű kézilabdával foglalkozó konferencián való részvételének, ahol sikeres előadásokat is tartott.
 
Dr. Veszely Katalin, aki korábban ügyvédként egy nemzetközi iroda partnereként tevékenykedett, 2012 júliusa óta klubunk nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, aki Magyarországon egyedüliként megszerezte az EHF klub menedzseri diplomáját is.
 
Dr. Veszely Katalin  elmondta, hogy ezek a nemzetközi egyeztetések nagyon fontosak, mert ilyenkor alkalom nyílik a sportdiplomáciai kapcsolatok erősítésére, a nők nemzetközi kézilabdaéletben betöltött szerepének megvitatására, elemzésére. Nemzetközi igazgatónk fontosnak tartja,  hogy mind a klubokban, mind a szövetségekben, mind a játékvezetés terén nagyobb szerephez juthassanak a nők.
 
 
 
 
Rovat: 
Korosztály: 
Bár különböző korosztályokkal foglalkoznak, amikor csak lehet közösen is dolgozik Kisgergely Csilla és Kemény Andrea, akik a legkisebbek szakmai munkájáért felelnek.
 
Hogy is van ez nálatok, ki van kivel?
Kemény Andrea: Nálam vannak a 2000-2001 között született gyerekek, azaz a nagyobbak, hiszen Csilla a 2002-2007-os születésűekkel foglalkozik. Míg mi már 2-es méretű rendes kézilabdával edzünk és játszunk, addig a kisebbeknél változó a labda mérete és minősége - a legkisebbek szivacskézilabdáznak 8-9 éves korig, majd 9-10 éves kortól egy évet '0'-ás bőrlabdáznak, majd két évet egyes labdáznak, utána már női felnőtt méretű 2-es labdáznak.
 
Mégis a legtöbbször mindketten ott vagytok a meccseken?
Kisgergely Csilla: Igen, amikor tehetjük, akkor együtt megyünk a gyerekek versenyeire. Dolgoztam korábban azokkal a gyerekekkel, akik most Andihoz kerültek, úgyhogy nem vagyunk ismeretlenek egymás számára. A jövőre nézve mind a gyerekek, mind az edzők szempontjából hasznos, ha ismerik egymást!
 
Hogyan kell elképzelni ezekben a korosztályokban a versenyeztetést?
KA: Nem egyszerű. Teremhiány és költségcsökkentés, ez jellemző mindenütt. Éppen ezért a szövetség igyekszik egy játéknapra sok mérkőzést szervezni több csapattal, ami viszont nem csak óriási fizikai megterhelés a fiataloknak, fejben is rendkívűl fárasztó. Sajnos ebben a 'bajnokságban' nincs rendszeresség, ami a gyerekek szempontjából megítélésünk szerint nem szerencsés.
 
Hogyan alakultak az edzéslehetőségeitek, milyen változások történtek?
KCS: Sokat javultak a lehetőségek a Sportcsarnok megnyitásával. Felszabadult a Batthyány Tornacsarnok, így ettől az évtől kezdve az idősebbek heti négyszer teljes pályán tudnak edzeni. Nálam össze vannak vonva a korosztályok, két korcsoporttal együtt dolgozom egy edzés időben, így a minimum létszám minden alkalommal 32, ami nem könnyíti meg a dolgom. Kialakításra került a Sportcsarnokban keresztbe két pálya, így ott egy időben két párhuzamos edzést is lehet majd tartani, ez is növeli a lehetséges edzésszámot, a korosztályok szétszedését.
 
 
Akkor tehát létszámhiánnyal nem küzdötök?
KCS: Mivel a Batthyányban vannak az ezdések és az Sportiskola, sokan gondolták, hogy lejönnek 'mozogni' heti két-három alkalommal. Mi viszont nem tömegbázis kialakítására törekszünk ezeken a foglalkozásokon, hanem versenysportra készítünk fel.
 
 
Jó is, hogy említed a tömegbázist. A Suli Kézilabda Utánpótlás Programban rengetegen megismerkednek a környék fiataljai közül a kézilabda sportág alapjaival. Mit jelent ez rátok nézve, mennyire látható, hogy ezek a gyerekek bekapcsolódnak az edzésmunkába?
KA: Idén ez már jóval érezhetőbb volt. Akik tavaly harmadikosok voltak, és úgymond kiöregedtek a programból, számukra ez egy lehetőség volt a folytatásra. Persze sokan ezt iskolai keretek között, más sportág mellett csinálják, de vannak, akik ennek hatására megszeretik a kézilabdát és komolyabban kezdenek érdeklődni iránta.
 
Hogyan lehetne tovább lépni, felvenni a versenyt a legjobbakkal, akár már ezen korosztályoktól kezdődően?
KCS: Nálunk jellemzően a szülők hozzák-viszik még a gyereket az edzésekre, ami természetesen kötöttségekkel jár. Több edzésünk csak úgy lehetne, ha még szorosabban együtt tudnánk működni az oktatási intézményekkel, és ki tudnánk alakítani az antenna klub rendszert, ami az iskolákban saját 'fiók klubokat' jelentene, de ez szerepel is a klub hosszútávú elképzeléseiben, reméljük mielőbb fel tudjuk majd építeni.
 
 
Rovat: 
Korosztály: 
Új korosztállyal kezdett foglalkozni ősszel Havril Károly, a serdülők irányítása számára is új feladatokat, új kihívásokat jelent.
 
Ősztől a serdülő korosztály, vagyis a 98-99-es születésűek kerültek hozzád, hogyan fogadtak?
Nem volt könnyű. Nekik, és nekem sem. Nem dolgoztak még férfi kezei alatt, én pedig rég foglalkoztam ilyen fiatal lányokkal, így talán az elején túlságosan lágyszívű voltam velük némely esetben. No persze ez mostanra elmúlt...
 
Mennyire más jellegű ez  a munka, milyen ez a korosztály?
Ősszel az alapoktól kellett kezdenünk mindent. Ez a korosztály, akik most az OSB-t játszák, eddig kevesebb lehetőséget kaptak. A legtehetségesebb 98-asaink feljátszanak az ifjúsági csapatunkhoz, így a serdülők nagyrészét 99-es születésű gyerekek/lányok/gyereklányok alkotják .Továbbá 'lízingelünk' Csilla nénitől két 2000-es születésű mezőnyjátékost, és egy 2001-es születésű kapust, akik függetlenül attól, hogy fiatalabb korosztályban játszanak, sajnos – a többi 98-99-es születésű játékos játéktapasztalatára nézve - meghatározó személyek is olykor, az eredmény kedvezőbb alakulása szempontjából.  Így fontos, és  meghatározó tagjai a jelenlegi  serdülő csapatnak.
 
Azt mondod az alapoktól kellett kezdenetek, mivel volt gond?
Erőnléti problémák jelentkeztek, így súlyzós erőnléti edzés például szóba sem jöhet még náluk. Gyógytorna elemeket is kellett gyakorolnunk, hogy megfelelő izomzatuk alakuljon ki, és később elbírják majd a nagyobb terhelést.
 
Havril Károly és a serdülők
 
Az eredménysorotokon az látszik, hogy máris felfedezhetők a fejlődés nyomai...
Ahogyan mi, úgy a többi csapat is fejlődik. Nekünk viszont lemaradásunk van a legjobbakkal szemben, amit nehéz utolérni. Ezekből a lányokból hiányzik körülbelül száz mérkőzés tapasztalata, rutinja a kortársakkal szemben. Ebből a szempontból jó, hogy van Pest megyében is lehetőségünk szerepelni a juniorok között, továbbá játssza ez a korosztály a Gyermekbajnokságot is az OSB mellett.
 
Mégis mi az, amiben javulnotok kell?
A védekezés. Támadásban már van a lányokban potenciál a tehetségüknek köszönhetően, azonban védekezésben még nagy lemaradásaink vannak. Szó szerint is, meg egyébként is.
 
ÉRD serdülő
A fotókat ezúton is köszönjük Lízer Lászlónak!
 
Említetted, kevés lehetőséget kaptak korábban ezek a gyerekek, áttörést hozhat ez a szezon többeknek?
Remélem, hogy igen. Többen közülük nagyon szép jövő előtt állhatnak a sportágban, lehet belőlük NBI-es játékos. Szerencsére fél év alatt sikerült előrelépnünk az önbizalom terén. Most már kezdik elhinni magukról, hogy képesek legyőzni jó csapatokat is és, hogy nincs verhetetlen ellenfél, bármilyen címer is legyen a másik mezén.
 
Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Nekünk a folyamatos fejlődés a legfontosabb. A mérkőzéseken mindenki játéklehetőséget kap, ez az elsődleges szempont. Azt szeretném, hogy úgy kerüljenek ki a gyerekek a kezem közül, hogy tovább léphessenek az ifibe, és készen is álljanak rá, minden alapjuk meg legyen ehhez. 
 
 
Korosztály: 
Életében már kisfia és párja az első, de úgy gondolja, hogy képes lenne akár még NBI-es csapatban is bizonyítani. Négy éve lett érdi játékos, mostanra pedig az élete minden pontja ide köti. Beszélgetés az ÉRD korábbi beállósával, Őri Cecíliával.
Ha vissza akarunk tekinteni, kalandos pályafutás van mögötted…
Hűha. Valóban. A Vasasból indultam, kiváló nevelőedzőim voltak, aztán úgy alakult, hogy új edző jött és nekem mennem kellett. A Budapesti Spartacushoz, majd azt követően Vácra kerültem, talán ha máshogy alakulnak a dolgok és nem válnak ott lehetetlenné az anyagi feltételek, akkor ott öregszem meg és fejezem be a pályafutásom. Így azonban a Podravka-hoz igazoltam, és volt egy jó időszakom Horvátországban, de azt követően nem számoltak velem. Következett a Ferrarra, Olaszországból fél év után elküldtek, majd meggondolták magukat és visszavártak volna, de akkor meg már én nem mentem.
Majd jött Érdről a megkeresés…
2009 decemberében kezdtem el Érden edzeni és februárban már pályán voltam a bajnokság tavaszi felében. Egy évvel később megnyertük az NBI/B-t és feljutottunk az első osztályba, ki ne emlékezne a menetelésünkre és az ünneplés pillanataira. Érkezett Szabó Edina vezetőedzőként, számos fiatal játékos és újoncként helytálltunk az NBI-ben.
Te még, mint váci ingázó…
Pontosan, aztán 2011 februárjában érdi párom lett, és egy hónap múlva gyakorlatilag összeköltöztünk. Valahogy úgy érzem, hogy minden jól alakult, érdinek kellett lennem.
Majd Te már úgy igazoltál át Budaörsre, hogy tudtad, hamarosan más feladatok is várnak Rád?
Igen, terveztük a babát és az őszt még végig játszottam Budaörsön, 2012 tavaszán viszont már állapotos voltam Marcell fiammal. Volt olyan mérkőzés, mikor már velem volt a baba, de féltem, hogy rúgást kapok vagy történik velem valami és inkább nem kockáztattam.
Milyen az anyaság, hogy vagy?
Hallom más anyukáktól, hogy a hasonló korú gyerekük végigalussza az éjszakát, jelentem szívesen cserélnék bárkivel egy hétre J Azt hiszem ez életem legnehezebb és egyben legszebb feladata is.
Pedig nekem úgy tűnik jó baba, a kézis lányok például imádják…
Persze, nagy csibész, de ez csak a látszat! Itthon van ám bajom vele. Mondjuk, mint látod elfoglalja magát, főleg, ha bármilyen kütyüt a kezébe adsz. De azért vannak kemény időszakok, mikor például felébred az éjszaka közepén, és bármit csinálhatunk, másfél órán át bőg.
Apropó kézilabda, az ÉRD összes hazai meccsén kint vagytok!?
Ez az életem. Nem szakadtam el a kedvenc sportágamtól egy pillanatra sem. Ebben a közegben érzem jól magam, innen vannak a barátnőim, szóval a meccsekért, és ezért is szeretek kijárni.
Ráadásul idén ősztől, újra a pályán is, az Érd VSE II-ben. Milyen érzésekkel vállaltad?
Nagyon örülök, hogy hívtak a lányok. Számomra nincs különbség, hogy világbajnokság, vagy Budapest I. Amikor pályán vagyok, csak az a 40x20 méter létezik és a győzelem az egyetlen közös célunk.
Veled egykorúak még bőven meghatározó emberek NBI-es csapatoknál, téged láthatunk még az első osztályban?
Érdekes, én úgy gondolom, hogy nem igazán kellenek az ilyen rutinos játékosok. Nem mondom, hogy bármelyik csapatba beférnék, vagy, hogy lefutnám a fiatalokat, de azt hiszem, fejben még sokakat le tudnék játszani, és felvenném a versenyt, akár NBI-es szinten is…
Akkor ez akár azt is jelenti, hogy visszatérsz hamarosan felsőbb osztályba?
Ha hívnának valahonnan, bármi előfordulhatna, de egyébként nem gondolom. Nem is lenne kire hagynom a gyerkőcöt, meg különben is olyan hamar felnő, és aztán már úgyse akar majd úgy a nyakamba ugrani, mint most J Így akkor edzem, ha meg tudom oldani, de akkor sincs gond, ha történetesen kihagyok egy meccset.
Most tehát itthon vagy Marcellel, és aztán, hogyan tovább?
Korábban elvégeztem egy gyógy-masszőri képzést, abban gondolkodom, talán majd még ehhez leteszek egy sportmasszőrit is pluszba. Illetve, amikor Budaörsön játszottam, oktatóként szerepet vállaltam a SKUP programjában, ősztől szeretnék, ha visszatérnék. Nálunk pedig könnyen lehet, hogy 1-2 éven belül jön a következő baba, meglátjuk.
De közben azt mondod, hogy ősztől oktató leszel. Az miben más?
Ott rengeteg gyerek fordul meg a kezed alatt, nincs egy konkrét csapatod, hanem mindenkivel foglalkozol egy kicsit, így az teljesen más. Ráadásul egy iskolaév után minden kezdődik elölről új gyerekekkel.
Azzal szerintem mindenki tisztában van, hogy VB bronzérmest tisztelhetünk a személyedben, illetve junior VB ezüstérmest, de azt talán kevesebben tudják, hogy Görbicz Anita és Vérten Orsolya is tagjai voltak ezen csapatoknak. Nos, ez a páros jelenleg is válogatott, Hajdu János pedig edződ volt korábban. Gondolom követed a világbajnokság küzdelmeit?
Igen, bár Görbe két évvel fiatalabb nálunk, de ő már ott volt a juniorban velünk. Most a VB alatt sokan, több oldalról is támadták Hajdut, hogy elvállalta ezt a feladatot. Kívülről számomra úgy tűnt, hogy óriási feszültség volt benne a csoportmérkőzések alatt. Természetesen szurkoltam a magyar csapatnak, azt gondolom ez így természetes, és mindig így is lesz…
Sok minden közös bennük, mindketten az ÉRD ifjúsági csapatában szerepelnek, mindketten eltökéltek a jövőjüket illetően – Szabó Laurával és Győri Barbarával beszélgettem.
A kapusok már végeztek, de a mezőnyjátékosoknak két órás tréninget vezényel Oláhné Balog Tünde „Alapozás 2.0. Az utolsó negyedórákat nagyon elszúrtuk a legutóbbi meccseken, így most futás-erősítés, futás-erősítés, ez a program.” – avat be Szabó Laura. Valóban, több olyan mérkőzés is volt, amikor szoros eredményről, a vége nagyon sima vereség lett. „Amikor több góllal is vezettünk esetleg, akkor túlságosan megnyugodtunk és sorozatosan hibákat követtünk el. Ha vesztésre álltunk mondjuk a szünetben, akkor úgy jöttünk ki, hogy megpróbáljuk és mikor láttuk, hogy nem sikerül, akkor teljesen feladta a csapat.” – próbálja megfejteni az okokat Győri Barbara.
Látom rajtuk, hogy ismerik egymás gondolatait is, szinte befejezik egymás mondatát – mindketten ugyanabban látják a legnagyobb problémát. „Van, akinek ez hobbi és a tanulásra tesz fel mindent. Nekünk a kézilabda az első, minden mást alárendelünk ennek. Felnőttként kézilabdázóvá szeretnénk válni, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, így lépünk pályára és így is edzünk – sajnos nem mindenkinél van ez ugyanígy.” – összegez a kapus, Barbara. A beállósként már a juniorban is lehetőséghez jutó Szabó Laura hasonlóképpen gondolkozik – „Mindannyian máskor kezdtünk kézilabdázni és máshol tartunk, nem vagyunk egyformák. Mi minden meccsen bizonyítani szeretnénk és folyamatosan fejlődni.”
Sok áldozattal, lemondással is jár ez a döntés, kérdezem Barbarát – „Leginkább azzal, hogy innen vannak barátaink, nincs időnk az iskolatársakkal bárhova elmenni. A hétvégéket is együtt töltjük, szóval jó, ha kéthavonta jut időnk egyszer-egyszer másokra.” Magyarán nem csak kötelezően együtt töltött edzésekről, hanem egy közösségről is van szó. „A csapatban kiváló a hangulat, szeretjük egymást. Volt már „ottalvós buli”, meg mindenféle közös program, úgyhogy ezzel nincs gond” – mondja Laura.
És, hogy mi kéne, hogy túllépjen a csapat a vereségeken, és ne negyvenöt percig tartson egy mérkőzés – „Kezdésnek, ha nyernék Veszprémben, az jó lenne.” kezdi Barbara, aztán átveszi a szót tőle Laura „Igen, az lendületet adhatna a novemberi meccsekre és talán kitartana addig, hogy Dunaújvárosban is győzni tudjunk.” Végül Barbara mondja ki a végszót „Talán egész szezonban J Jobbak vagyunk annál, mint ahogyan eddig játszottunk, csak valahogy nem tudjuk a pályán visszaadni. El kell hinnünk, hogy jobbak vagyunk ennél, és meg is kell mutatnunk, akkor sikerülhet megnyerni ezeket a meccseket.” Szerintem ezzel Balog Tünde is elégedett lenne, és talán az edzéseken is lenne némi engedmény. Őt ismerve, erre mondjuk ne fogadjunk nagy tétben…  
Korosztály: 
Februárban testvérével, Barbarával érkezett az ÉRD csapatába. Mindketten hamar felvették az NBI ritmusát. Pörgősek a mindennapjai Kispest – Halásztelek – Érd között ingázva. Szűk félórában beszélgettünk a mindennapjairól.
 
Interjúnkra Nick Viktóriával a junior játékosának szoros napirendje miatt, az edzését követően, úton hazafelé ejtettünk sort. Első benyomásom alapján, rendkívül nyugodt lány, egy kicsit más, mint a többi hasonló korú lány. Az első percekből máris kiderül, nem szereti például a közösségi oldalakat, még profilképe sincs a Facebook-on. Furán is veszi ki magát az interjúnk, rohannunk kell, szinte másodpercenként kérdezem valamiről – kérdezgetni könnyű, mondja ő. Érdről csak a Camponáig utazunk együtt, a többiek persze zrikálják, amiért külön ül, ráadásul egy fiúval. „Nem szeretem mutogatni magam, meg szerepelni úgy egyáltalán. Egyébként is nehezen nyílok meg, új társaságban sem én vagyok a középpontban.” Megtudom tőle, hogy sok évet atletizált, mielőtt hat éve először fogott kézilabdát, a szülei pedig nagyon támogatják a sportolását és bíztatták mindkettőjüket, hogy váltsanak. „Öt évet játszottam Csepelen, úgy éreztem tovább kell, hogy lépjek. Szerettem volna magasabb szinten is próbára tenni magam. Nem volt egyszerű a váltás, az elején még az edzéseken is izgultam, ma már csak a meccseken. Szeretnék magamnak bizonyítani és valószínűleg ezért.
 
 
Sok év után váltott csapatot, de egyértelmű volt, hogy az ÉRD-et választotta. „Nem akartunk Pestre menni, Lízer Melinda csapattársam volt Csepelen és ő már korábban átigazolt, így volt egy ismerős arc, a szakmai munka pedig meggyőzött minket. Németh Helga nagyon szigorú és kemény, de éppen ezt szeretem benne.” Látom rajta, hogy továbbra is zavarban van és a feszültségoldási kísérleteim sem sülnek el a legjobban. Már csak pár megállót utazunk közösen és elég késő van, hosszú lehetett a napja. „Kispestre járok gimnáziumba, onnan haza rohanok Halásztelekre, ahonnan sárga busszal, BKV-val, majd a Camponától vonattal jutok el Érdre. Még így is hamarabb otthon vagyok, mint akik Pestre mennek.” - mondja félmosollyal. Talán jobb lenne autóval, tudja ő is és tervezi a közeljövőben a jogosítvány megszerzését. Hogy erre mikor lesz ideje, arról elképzelésem sincs, pláne, hogy tavasszal érettségizik. „Ott is az izgulás lesz a legnagyobb ellenfelem. A TF-re szeretnék tovább menni, legalábbis meg fogom próbálni, de az még nincs meg konkrétan, hogy pontosan milyen szakra.”
 
 
Szinte csapatnyian várták közösen az állomás várójában a vonatot az edzés után, hangos lánycsevej és nevetgélés szűrődött ki a romos épületből. „Jó a közösség és ez a pályán is meglátszik. Képesek vagyunk egymásért küzdeni, igazi csapat vagyunk. Szerintem ez az ÉRD junior csapatának nagy erőssége.” Ebben nem kételkedem, az eredmények mégis változatosak, győzelem-vereség-győzelem-vereség. „Debrecenben a második félidőt rontottuk el nagyon, pedig az elején mindenkinek jól ment, utána pedig valahogy senkinek sem. A legfontosabb szerintem, hogy elhiggyük, hogy bármelyik csapatot képesek vagyunk legyőzni. Ha így megyünk fel a pályára minden mérkőzésen, akkor eredményesek és sikeresek lehetünk az idei bajnokságban és mindenképpen előrébb léphetünk a tavalyi eredményünknél.” Lassít a vonat, jön a testvére Barbara és csapattársuk Takács Kitti, ő pedig még válaszol egy utolsót és siet is az ajtóhoz. Másnap reggel, a rohanás kezdődik elölről.
Rovat: 
Tekauer Norbert klubelnök a DIGI Sport Reggeli Start című műsorának vendége volt. http://www.digisport.hu/video/16059
Rovat: 
Korosztály: 
Szombaton az Eger ellen megkezdi a 2013-14-es idényt az ÉRD csapata. Az idén amellett, hogy a magyar bajnokságban szeretné stabilizálni a pozícióját, a Bajnokok Ligája sorozatban is indul. Izgalmas év következik a csapat életében, Szabó Edina vezetőedző azonban úgy látja, az új játékosok remekül illeszkednek az egyébként is nagyszerű emberekből álló társaságba. Hogy sikerült a felkészülés? Erre a bajnokság adja majd meg a választ. A felkészülési program az előző szezon végére összeállt. Befolyásolta, hogy augusztusban Budaörs mellett Érd rendezte az U19 férfi kézilabda világbajnokságot a nagy örömünkre július közepén birtokba vett Városi Sportcsarnokban. Nekünk is alkalmazkodni kellett a világbajnokság eseményeihez, ezt azonban egyáltalán nem bántuk, hiszen egy nagyszerű, nemzetközileg is elismert eseménnyel avathattuk fel a csarnokot. Több felkészülési meccset is játszott a csapat. Mi alapján dőlt el, hogy kik ellen lépünk pályára a nyár során? Az elmúlt években mindig rendeztünk egy felkészülési tornát, az idén azonban, a világbajnokság miatt mi utaztunk. Igyekeztünk úgy választani, hogy különböző stílusú és erősségű csapatok ellen lépjünk pályára. Hamar kiderült, hogy a három új játékos jól illeszkedik az egyébként remek emberekből álló társaságba. Mindenki lehetőséget kapott, sokat dolgoztunk. A játékosok fizikai felkészítésére nagy hangsúlyt helyeztünk, úgy érzem, hogy nagyon jó állapotban várják a bajnoki idényt a lányok. A stáb tagjaival egyetértésben azt reméljük, hogy a játékunk a bajnokság során mérkőzésről mérkőzésre javul majd és megtérül a befektetett közös munka. Ha már szóba kerültek az új játékosok: Triscsuk Krisztina, Klivinyi Kinga és Schatzl Nadine nyáron csatlakozott az ÉRD-hez. Hogy sikerült a beilleszkedésük? Jó játékosokról van szó, tehát könnyűnek tűnhet a beépítésük. A gyakorlatban ez nem így működik, koncentrációra, alkalmazkodásra és alázatra van szükség a türelem mellett, hogy végeredményül csapattá és értékes közösséggé formálódjon az érdi női kézilabdacsapat. Az új, 1800 férőhelyes csarnokra nagy szükség volt, hiszen olyan otthona lett a bajnoki bronzérmes együttesnek, amelyben akár nemzetközi mérkőzéseket is lehet rendezni. Minden érdi büszke lehet, hogy ilyen létesítménye van a városnak, hiszen így színesebb, gazdagabb lehet a sport és kulturális élet. A csapatnak lehetősége van arra, hogy remek körülmények között írja tovább a saját történelmét hazai és nemzetközi porondon egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog sikerekkel, közös élményekkel, valódi emberi értékekkel megszerettetni az új csarnokot. Üldözőből üldözött lett – hangzott el az elmúlt bajnokság végén az ÉRD-del kapcsolatban. Most milyen szerepet tölt be a klub a hazai bajnokságban? A cél az, hogy stabilan megőrizzük az elmúlt évek alatt kivívott helyünket a nagyon magas színvonalú hazai bajnokságban. Ez megerősítené a klubban zajló következetes és racionális munkát. Szeretnénk előrelépni az Európa Kupában és a nemzetközi kézilabdában is a jó hírét vinni az érdi sportnak. Ehhez azt várjuk a lányoktól, hogy minden meccsen, tudásuk legjavát adják és küzdjenek minden egyes alkalommal. A BL-selejtezőn mindenképpen szeretnénk bejutni a vasárnapi döntőbe, ami reális elvárás a csapattól. Bízom benne, hogy ha ez sikerül, akkor sportszerű és izgalmas meccsen dől majd el, ki jut a főtáblára. Bárhogy is alakul a torna kimenetele, folytathatjuk a nemzetközi kupa szereplést. A 2012-13-as szezonhoz képest változott a szakmai stáb, milyen módon osztjátok meg a feladatokat? Turkalya Katalinnal és Rácz Marianne-nal régóra dolgozunk együtt, jól megértjük egymást. Mindenki ismeri a stábban a szerepét és ennek megfelelően látja el a feladatát. . Rácz Marianne kapusedző: - Tovább kell folytatni azt a megkezdett munkát, amelyet az elmúlt három évben megkezdtünk. Megegyezik abban a klubvezetés és a szakmai stáb véleménye, hogy a rájátszásban a legjobb négy között kell végezni. Mindez nem könnyű, hiszen a magyar a világ legerősebb kézilabda bajnoksága, de a csapat képes arra, hogy ezt az eredményt elérje. A bajnokság mellett, ha a sorsolás is lehetővé teszi, a Magyar Kupában is szép eredményre számítok, és ne feledkezzünk meg a nemzetközi szereplésről sem! Az, hogy ez a fiatal csapat Magyarországon játszhatja a Bajnokok Ligája selejtező mérkőzéseit, mindenképp segíthet és egyedülálló a klub életében. Nem is az a legfontosabb, hogyan végzünk a selejtezőn résztvevő négy csapat között, hanem az, hogy mennyire lesz minőségi és előremutató a játékunk. Elsősorban persze a bajnokságra fókuszálunk mindannyian, a nemzetközi szereplést bónusznak tekintjük. Örömtelinek tartom, hogy a csapat már a nagycsarnokban játszhatja a mérkőzéseit. Az U19 férfi kézilabda világbajnokság egyik szervezőjeként volt szerencsém megtapasztalni, mekkora előnyt jelenthet a jó hangulat. Az érdi szurkolók nyolcadik emberként segíthetik majd a lelátóról a lányokat. Külön kiemelném még a kapusokat: azt várom tőlük, hogy olyan teljesítményt mutassanak, amellyel még a felnőtt válogatottban is számításba vehessék őket. . Turkalya Katalin, kapusedző: - Annyiban változott az elmúlt évekhez képest a munkám, hogy a meccseken én is leülök a kispadra és onnan igyekszem a csapat munkáját segíteni. A kapusoktól azt várom, hogy az elmúlt három év munkájának is köszönhetően érett, jó teljesítményt nyújtó, a csapat meghatározó alakjai legyenek. Nem lepődnék meg, ha Oguntoye Viktória, vagy Janurik Kinga már az év végén meghívást kapna a felnőtt válogatott bő keretébe. Ami az egész csapatot illeti, akkor lennék boldog és ez összecseng a csapat vezetőinek véleményével, ha a bajnokságban a rájátszás során dobogón végeznénk, a Magyar Kupában, egy szerencsés sorsolásnak köszönhetően végig versenyben lennénk, míg a nemzetközi kupában a lehető legtovább jutnánk. A felnőtt csapat mellett továbbra is foglalkozom az ÉRD utánpótlás-csapataiban védő kapusokkal. Az a cél, hogy kapus poszton is meglegyen az ÉRD felnőtt keretének utánpótlása.
Rovat: 
A legkisebbekkel foglalkozik, olyanokkal, akik egyelőre a mozgás öröméért, elsősorban a tömegsport keretein belül járnak le edzésekre (szivacs-)kézilabdázni. Kisgergely Csilla örül, hogy a 2000-2007-es születésű gyerekek ebben a szezonban is megmérettették magukat több bajnokságban és több helyről is érmekkel, kupákkal tértek haza. Nagyon sok gyerekkel, több korosztállyal is foglalkozol, sokszor számon tartani is nagyon nehéz. A 2000-es születésűek a legnagyobbak, 2007-esek a legkisebbek, akikkel foglalkoztam ebben az évben. Szerencsére nem egyedül, most már második éve Kemény Andival együtt tartjuk az edzéseket, vagy osztjuk meg a felügyeletet a meccseken. Nagy segítség ő, hiszen van olyan hétvége, amikor több helyen is indulunk valamilyen tornán, én pedig nem tudnék kettészakadni. Andi egy véletlennek köszönhetően, a kislányán keresztül került a csapat mellé. A gyerekek is imádják, elfogadták őt, mi pedig remekül megértjük egymást. Ráadásul időközben tagja lett az Érdi VSE IV. csapatának is, és együtt játszunk a strandkézi csapatban is. Sok szállal kötődik tehát az Érdhez. Elég változatos volt az idei szereplésetek. Kezdjük talán a 2000-esekkel! Ez az a korosztály, amelyben az idén a csapatépítéssel foglalkoztunk. Egy kislány elköltözött, egy másik elment a Fradihoz, egy másik pedig éppen a Fraditól érkezett hozzánk. Szeptemberben ráadásul olyan gyerekek is jöttek, akik korábban még csak kezükbe sem fogtak kézilabdát. A Batta-kupában elsők, a Kalocsa-kupán másodikok, a Budapest-bajnokságban ötödikek lettek, míg az Erima-bajnokságban a régiódöntőig jutottak. Csupán gólkülönbséggel maradtak el a továbbjutástól. Voltak olyanok, aki a ’99-esek között is játszottak, így Ágoston Nóri, Braun Csenge, Kertész Ramóna, Németh Zsófi, Székely Ágnes és Tóth Anna. Ebből mindenképp volt előnye a csapatunknak. Januárban velük egyébként részt vettünk Linzben egy nemzetközi tornán, ahol a negyedik helyen zártunk. Nagyon jó tapasztalatszerzés volt az egész csapatnak. Külön kiemelném, hogy a torna legjobb kapusa Németh Zsófia lett, míg Ágoston Nóra a teljesítménye elismeréséért különdíjat kapott! Ezúton gratulálok mindkét játékosnak! Nem volt sokkal könnyebb dolgod a 2001-esekkel sem… Őket bedobtam a mélyvízbe, hiszen náluk idősebbek között kellett játszaniuk a Budapest 2000-es bajnokságban. Ott a kilencedik helyen zártak, mégsem vagyok csalódott. Az Erima-döntőjében nem tudtunk a legerősebb csapatunkkal kiállni, sérülés és családi okok miatt, így ebben a csapatban még nagyon sok tartalék van. Elég csak arra gondolni, hogy a Gödöllő ellen 12-7-es vereséget szenvedtünk. A Gödöllő viszont átlagosan 20 feletti dobott gólokkal zárta addig a találkozóit. Ebben az időszakban, a kényszer hozta azt a döntésem, hogy átlövőből vált Burger Kriszta kapussá – a döntés bejött, nagyon ügyes és jól érzi magát ezen a poszton. Ebből a korosztályból is többen, Landi Gabi, Kincse Janka és Burger Kriszti feljátszott a 2000-es korosztályhoz. A 2002-es születésű Tóth Dorina pedig végigcsinálta az alapozást és amikor játéklehetőséget kapott, élni tudott vele. Az Erimában a gólkülönbség miatt nem jutottunk a Pest megyei döntőbe, a Pest Megye bajnokságban a harmadik helyen zárt a csapat, a Kalocsa-kupán a 2000-esek között a negyedikek lettek a lányok, míg szintén magasabb korosztályban, a Batta-kupában a 2000-esek között az ötödik lett a csapat. Elégedett vagy velük? Általánosságban elmondhatom, hogy igen, de sokat kell még fejlődni mentálisan. Hiába van egy-két húzóember, ha a többiek nem mernek kockáztatni, nem elég bátrak ahhoz, hogy végrehajtsák azt, amire az edzésen képesek. Azt kell megérteniük a lányoknak, hogy csak azért, mert valaki idősebb, nem biztos, hogy jobb is náluk. Persze most vannak a kiskamaszkorban, ilyenkor sokminden alakul bennük. Nemcsak az edzőjük igyekszem lenni, foglalkozom a lelkükkel is. Remélem tudják, bármikor számíthatnak rám. Hogy értékeled a kisebbek szereplését? A 2002-es csapatban kevés játékosom volt, a Kalocsa kupán mégis úgy lettek harmadikok, hogy tulajdonképp akkor játszottak először együtt. Volt egy-két vezéregyéniség, így például Tóth Dorina, Mórás Luca és Lázár Evelin - ők sokat tettek hozzá a csapatteljesítményhez. Jó kis csapat lett a végére, és nagyon összeállt a védekezésünk is. Ez egyébként is rendkívül fontos számomra minden korosztálynál. Úgy tartom, aki nem tud védekezni, annak nincs helye a pályán. Visszanézve a tabellákat, elmondható, hogy a csapataim azok között vannak, amelyek a legkevesebb gólt kapták. Már csak támadásban kellene fejlődnünk… A 2003-asok az Erima-bajnokságban a 7-12. hely között végeztek, a Kalocsa kupán viszont másodikok lettek. Velük mióta edzel együtt? Nagyjából másfél éve, nekik még sokat kell tanulni és szokni kell a nagypályát is. Ők egyébként lehettek volna akár elsők is a Kalocsa-kupán, ha bátrabbak lettek volna. Közöttük szerepelt egy-két 2003-as, 2004-es, 2005-ös is játékos is, Kovács Eszter, Mendre Virág, Egervári Alexa, Tóth Marina és Ignácz Laura. Kifejezetten hasznos volt mindenkinek, hogy tapasztalatot szereztek a nagyobbak között, hiszen saját korosztályaikban húzóemberek voltak/lesznek. Essen szó még a 2004-2007. közötti gyerekekről! Ők kb. huszan vannak, jövőre Havril Karcsi foglalkozik majd velük. Ügyesek, lelkesek, szerencsére remek utánpótlásunk van a jövőre nézve!
Rovat: 
Korosztály: 
Sűrű szezonon van túl Oláhné Balog Tünde, hiszen tanári munkája mellett a serdülők edzőjeként és az ÉTV-Érdi VSE IV. játékosaként is voltak elfoglaltságai, miközben részt vett a Németh Helga Utánpótlás Programban oktatóként is. Nem volt véletlen, hogy az idén ő kapta meg az Érd Sport Díjat. Azt mondja, csapatai szerepelhettek volna jobban is, de minden lányra nagyon büszke, hiszen tavalyhoz képest sokat fejlődtek, ez pedig bizakodásra adhat okot a jövőre nézve. Kezdjük az 1997-1998-as korosztállyal. Úgy alakult a bajnokság, ahogy remélted? Idén feljutottunk a nyugati csoport felsőházába, ott azonban olyan csapatoktól kaptunk ki, amelyek végül az OSB elődöntőjét játszották. A Győr végül második, a Szombathely harmadik helyen végzett. A felsőházban elért harmadik hely nagyon szép teljesítmény, jövőre ebből lehet építkezni már elérve az ifjúsági korosztályt. Összeszokott, remek kis csapat, amelynek a technikai tudása adott, taktikailag jó úton haladunk, kondícióban viszont van még hova fejlődni. Továbbra is a felnőttcsapat irányvonalát követjük a felkészülésben: elsősorban törzserősítésben, a futógyorsaságban kell fejlődni. Az idén a tizedik helyen zárt az ifi csapat, jövőre remélem, meglehet ezzel az új ificsapattal célozni az 5-8. hely valamelyikét. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, hiszen a lányok többségével csak hetente kétszer tudtam együtt edzeni, voltak, akik az ifikkel, mások a juniorokkal is edzettek. Mit gondolsz az 1998-99-es korosztály eredményeiről? A ’98-asok az Erima-bajnokságban a negyedik helyet szerezték meg Pest Megyében, míg harmadikok lettek a régióban, az országos elődöntőben pedig az ötödik helyen végeztek. A Budapest-bajnokságban sajnos már az elején több, egy-két gólos, váratlan vereséget szenvedtünk az FTC, az Angyalföldi Sportiskola, az OKSI és a Spartacus ellen, ez pedig nyolc pont mínuszt jelentett. Szerettünk volna az első háromban végezni, így azonban erről le kellett mondanunk. Az alapszakaszban a hatodik helyen zártunk, az utolsó két meccs azonban ugyanazon a napon volt, a délutáni mérkőzésre pedig nem sikerült felpörögnie a lányoknak. Nem hibáztatom őket emiatt, hiszen egy felnőttnek is nehéz lenne egy nap kétszer százszázalékosan teljesíteni. Elindultunk a Batta-kupában is mind a két, tehát a ’98-as és a ’99-es csapattal. Előbbi az első, utóbbi a harmadik helyen végzett. Nem volt rossz döntés, de jövőre, a fejlődésük miatt, egy ennél erősebb kupában érdemesebb indulni. A ’99-es csapat a Pest megyei bajnokságban a harmadik helyen végzett, sokat fejlődtek a lányok, a Budapest-bajnokságban és a Batta-kupában is egy korosztállyal feljebb játszottak. Szerepelhettünk volna jobban, a lányok is mindent megtettek a sikerért, de mindenképp bíztató az, ahol tartanak a lányok tudásban. Örülök, hogy a csapat nagy része átlagosan 70-80 mérkőzést játszott, a serdülők még többet, átlagosan százat. Tapasztalatban, rutinszerzésben ez nagyon sokat jelent. Ha jól tudom, nem vagy elégedett a szenior, az Érdi VSE IV. csapat bajnoki ezüst és Velence-kupa bronzérmeivel. Miért nem? A Budapest-bajnokságban csupán egy ponttal maradtunk el a bajnok Gázművektől és a mai napig bosszant, hogy éppen ellenük, szinte a meccs elején kiállítottak. Talán más lett volna annak a találkozónak a vége… Tavaly a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban, idén megvan az ezüst, látszódik a fejlődés. A Velence kupa harmadik helye pedig, mivel már kétszer megnyertük azt a tornát, némiképp csalódás. Örültünk volna, ha harmadszorra is megnyerjük, már csak azért is, mert így végleg nálunk maradhatott volna a kupa. Nagyon örülök, hogy a klub vezetése lehetővé teszi nekünk nemcsak az edzéslehetőséget, hanem azt is, hogy részt vehetünk a bajnokságban, így remélem jövőre még jobb helyen zárunk! Bízom benne, példaértékű, hogy munka mellett, a mozgás, a sport öröméért a mai napig lejárunk a lányokkal. Remélem pozitív példát tudunk mutatni a gyerekeknek, akiket mi tanítunk kézilabdázni!

Támogatóink