Interjú

Felnőtt csapatunk a múlt héten ismét edzésbe állt és az előtte álló feladatokra összpontosít. Hadfi Grétával ezekről és a csapat eddigi szerepléséről is beszélgettünk, valamint kapusunk mesélt az elmúlt két hét történéseiről is.

Győzelemmel kezdte a bajnokságot a csapat, majd a sorsolás úgy hozta, hogy nehéz meccsek következtek. Milyen volt a bajnokság első szakasza?

Tudtuk, hogy az első meccs milyen fontossággal bír és azt követően igyekeztünk minél jobban kihasználni a következő mérkőzéseket. Az összeszokás és az új játékosok beilleszkedése volt a legfőbb cél. Ezek többé-kevésbé sikerültek is. Személy szerint a Kisvárda ellen elveszített találkozó miatt vagyok nagyon csalódott. Ott lehet hiányérzetünk, hiszen az egy nyerhető mérkőzés volt, de abból is tanulni kell a jövőre nézve.

 A saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett eddig?

Szerintem egy sportoló, aki maximalista sosem tud teljes mértékig elégedett lenni, pláne, ha az a teljesítmény pontokban nem nyilvánul meg. Nyilván örülök a védéseknek és szeretném, ha minél több lenne, de azt érzem, hogy az igazi kiugró eredményhez még dolgozni és tanulni kell.

Október végén kaptatok egy szabad hetet, mivel telt ez a pár nap?

Lehet túlzóan fogalmazok, de ez a hét nekem olyan volt, mint egy megváltás. Viccelődtem is a családdal, hogy szülinapot, karácsonyt mindent bepótoltunk az elmúlt évekből. Ritkán vagyok ennyit otthon, mert nyáron sem szoktam sokat, így tartalmasan és aktív pihenéssel telt ez az idő. Sokat voltam öcsémmel, koncerten is jártam, úgyhogy ilyen értelemben is hasznos volt az az egy hét.

Az előző héten ismét munkába álltatok, mi lesz a legfontosabb még a következő időszakban?

Fokozatosan kezdtük a múlt hetet, Roland és Szveti is figyelt a pihenő utáni fokozatos terhelésre. De a hét végére már dupla edzéseken vettünk részt. Lesz haszna annak, amit most a válogatott szünet alatt csapatszinten gyakorlással tudunk tölteni. Több edzőmérkőzésünk is lesz, a hó végén pedig Magyar Kupa, úgyhogy nem fogunk unatkozni.

Tudat alatt már bennünk van, hogy a decemberi bajnokik nagy hangsúllyal fognak bírni a végelszámolásnál, így az edzőmeccsek is azt szolgálják, hogy majd az év végén minden klappoljon és úgy jöjjön ki a lépés, ahogyan mi szeretnénk.

Mennyire tudjátok követni az Európa-bajnokságot, a válogatott szereplését?

Követjük a meccseket természetesen, amelyik találkozót tudom, mindegyiket figyelemmel kísérem és nézem, nem csak a magyarokat. Szurkolunk a lányoknak a minél sikeresebb szereplésért. Nekem más miatt is fontos ez az Eb, mert ebből fogom írni a szakdolgozatomat, így ilyen szemmel is nézem a meccseket, nem csak szurkolóként.

Sok sikert és további jó munkát kívánunk!

Hajrá Érd!

Csapatunk balátlövője a hétvégén a Debrecen ellen 7 gólt szerzett és teljesítményével bekerült az M4 Sport Kézilabda magazinjának szakértői által összeállított Hét Csapatába is! Vele beszélgettünk.

Nagyon meglepődtem, nem akartam elhinni. – kezdte Zsófi mikor először megtudta, hogy a hét csapatába is bekerült. - Biztos voltam benne, hogy volt aki jobban teljesített nálam, úgyhogy nagyon örültem neki, hogy a szakértők véleménye által bekerülhettem a hét csapatába, Cvijiccsel együtt. :) 
Persze ettől még a földön maradok és ugyanúgy csinálom tovább a dolgom, ahogy eddig.

Hét gólt lőttél a Debrecen ellen, ebből hatot a második félidőben. Hogy élted meg a meccset?

Élvezni akartam a játékot a Debrecen ellen. Roland is ezt kérte tőlünk. Szerintem kihoztam magamból mindent, annak érdekében, hogy jól tudjak játszatni. Főleg ekkora közönség előtt. Engem ez nagyon motivált. Egyáltalán nem riadtam meg, hogy szinte teltház volt a csarnokban. Természetesen ez nem jöhetett volna létre a csapattársak nélkül. Éreztük egymást a pályán, próbáltam minél több gólpasszt adni én is akár a Bozsinak, vagy Szekinek is a befutásoknál. És a többiek is segítettek helyzetbe kerülni, lezárni a falat. Nagyon élveztem a meccset, az volt bennem, hogy soha ne legyen vége! :)

Hogy érzed magad a csapatnál és milyen az idei bajnokság?

Nagyon hamar befogadtak és én is gyorsan be tudtam illeszkedni. Kezdjük egymást megszokni a pályán. Elég kiélezett a bajnokság. Négy db két pontos együttes is van, de nem szeretnénk az utolsó négyben lenni, hanem az erős középmezőnyt céloznánk meg. Nem a kieséssel akarunk küzdeni. Kíváncsian várom a bajnokság további részét.

Három évvel ezelőtt egy rövid időre a Budaörs színeiben már bemutatkoztál az élvonalban. Milyen érzés ismét az első osztályban játszani?

Teljesen új szájíz. Nagyon hiányzott. Nem is akarok elmenni az élvonalból. Most érzem, hogy mind testileg, mind fejben megértem az első osztályra. Régebben még nem éreztem, hogy ez az én osztályom lenne. Ezért is játszottam többet NB I/B-ben, hogy megerősödjek és mind játékban, mind pedig játékintelligenciában tanuljak. Most úgy érzem, hogy 21 éves koromra megérett erre az idő.

Hogy fog telni az előttetek álló pár hét a válogatott szünet alatt?

A csapat a héten pihenőt kapott. De én nem tudok meglenni edzés nélkül, és nem is szeretnék kiesni a ritmusból, úgyhogy minden reggel meglátogatom az edzőtermet. Próbálok azért pihenni és emellett sokat sétálni a levegőn, a családdal lenni.

Gratulálunk és további sok sikert kívánunk!

Hajrá Érd!

Fotó - Horváth Balázs

„Érd és az Aréna a második otthonom!” - Ma ünnepli 80. születésnapját Kovács Károly, testnevelő edző, az érdi kézilabdázás megalapítója. Vele beszélgettünk.

Karcsi bácsi 1 évvel ezelőtt az egykori diákjaitól kapott trófeával (Fotó: Domonkos Bálint)

- Jó napot kívánok! Az Érd női kézilabdacsapatától keresem…

- Érdi kézilabda? Jajj, de imádom! Október 13-án ott leszek! – csapott rá egyből lelkesen bemutatkozásunk után Karcsi bácsi.

- Hogy érzi magát?

- Köszönöm szépen, nagyon jól érzem magam! Kiváló a vérnyomásom, a szívem is rendben van. Az ízületekkel van kis probléma, ugye a sok tenisz és a kézilabda miatt…- folytatta a kérdésre válaszolva vidáman.

- Testnevelő tanárként kezdett el dolgozni az Ófalusi iskolában majd később az érdi 6-os iskolában.  Miért ezt a pályát választotta?

- Az általános iskolában nálunk Budajenőn nem volt testnevelő tanár és órán csak futkároztunk, fogócskáztunk. Ez nem tetszett nekem. Mondták, hogy csináljak valamit és így jutott eszembe, hogy pedagógus pályára menjek, testnevelő tanárnak.

A kézilabdával középiskolás koromban ismerkedtem meg. Nagyon jó helyre jártam, a XII. kerületi pedagógus képzőbe, amihez közel volt a Testnevelési Főiskola. A TF-esek jártak át hozzánk órát látogatni és tanítani. Szél Zoltán tartott nekünk több sportágból is remek foglalkozásokat, és ez sokat hozzá tett ahhoz, hogy a testnevelő tanári pályán induljak el. Ebből az osztály még öten választották ezt a hivatást maguknak. én pedig külön megszerettem a kézilabdát.

- Fiatal gyerekekkel tudott felnőtt kézilabdázók között nyerni, mi volt a titka?

- Nagyon tehetségesek voltak én meg értettem a kézilabdához (nevet). Több sportággal is dolgoztam, mert nem akartam, hogy az én sportágam domináljon, hanem ami a tanulókat érdekli és ezáltal a mozgást is megszeretik. A kézilabdát az érdi 6-os (ma Érdligeti) iskolában tanítottam fiúknak és lányoknak is. A lány csapattal szép eredményt értünk el és bejutottunk az országos döntőbe. 14 éves lányokkal pedig megnyertük a szentendrei és budai járási felnőtt bajnokság döntőjét. Aztán megkértek, hogy alapítsam meg női kézilabda csapatot. Ez 1977-ben történt.

- Milyenek voltak akkoriban a testnevelő órák és a kézilabda edzések? Nagy volt a különbség?

- Testnevelés órán a kötelező gyakorlatok mellett voltak a sportjátékok is, és mi kézilabdáztunk. Nagyon jól össze tudtam hozni a kézilabdát az atlétikával. Vegyük például a gyorsindulást, gyorsaság fejlesztését. Ezt úgy kapcsoltam össze, hogy eldobtuk a labdát, majd indítottuk a játékosokat, ők pedig futottak a labda után, mint az őrültek. Ez ugyanazt jelentette, mint labda nélkül, csak jobban szerették.

A tanulókat sose úgy értékeltem, hogy teljesített-e egy adott szintet vagy sem, hanem, hogy a képességeinek megfelelően dolgozott-e és ezáltal fejlődött? Így tudtam ”doppingolni” őket és megszerettetni a sportolást.

- Később elkezdett foglalkozni tenisszel is.

A tenisz ösztönösen jött. 30 éves korom körül egyszer kipróbáltam és elhatároztam, hogy ezzel is foglalkozom. Jártam bajnokságokra és az amatőrök között a 10. helyen álltam a országos ranglistán, majd a tanítványaimmal is meg akartam ismertetni a sportágat. Az érdi 6-os iskola igazgatója engedélyezte, hogy építsünk egy teniszpályát és itt oktattam felnőtteket is. A későbbiekben pedig öt országos teniszversenyt rendeztünk Érden, három különböző pályán. Hívtak egyébként Pestre kézilabdát tanítani, valamint a Pest megyei szövetségbe is dolgozni, de nem akartam ott az irodában ülni, sokkal jobban szerettem a teniszt.

- Mire a legbüszkébb ebből a sokszínű pályafutásból?

- A pedagógus pályára vagyok a legbüszkébb. Karrierem elején Ófaluban, még röplabda csapatot is kialakítottam, akikkel a megyei bajnokságban második helyezést értünk el. De a tanári pálya és a gyerekekkel, szülőkkel való kapcsolat nekem a legkedvesebb emlék.

Összességében nagyon szép volt az életpályám. Az életem valóban Érd, hiszen itt voltam 40-45 évet. A város és az Aréna a második otthonom, életem legcsodálatosabb időszakaszának helyszínei. Most is reggeltől estig figyelem az érdi kézilabdát. Folyamatosan követem az eseményeket és a meccsekre is kijárok. Találkozunk október 13-án! Hajrá Érd! – zárta felkiáltással Karcsi bácsi.

Isten éltesse sokáig!

Már csak pár nap és kezdetét veszi a K&H Liga új idénye. A több éve Érden játszó Paróczy Sárával és a nyáron érkező Puskás Lillával néztünk az új szezon elé.

Július elején egyéni programmal kezdték a lányok az alapozást az idei nyáron, majd edzőtáborba is elmentek, valamint több mérkőzésen is gyakorolhattak a szezonkezdet előtt. Paróczy Sárát és Puskás Lillát kérdeztük a felkészülésről, az edzésekről.

Paróczy Sára: Hosszúra nyúlt a felkészülés, de úgy gondolom, hogy a lányokkal kellőképpen felkészültünk. Az erős edzések ellenére sok mindent tudtunk gyakorolni és pozitívan állunk oda a starthoz.

Puskás Lilla: Pozitív csalódás volt ez az alapozás, nekem nagyon gyorsan eltelt. Az ötödik héten volt egy kisebb hullámvölgy, amikor azt éreztem, hogy fáradtabb vagyok, de akkor kaptunk négy nap pihenőt, úgyhogy az is jól jött ki. Nagyon motiváltan érkeztem ide és ez még mindig megvan. Örültem a sok edzésnek, hogy új edzővel, új csapattársakkal készülhetek. Ez mind eksztázisban tartott.

Sokkal magasabb intenzitásúak az edzések, jobban elfáradtam a végére. Szezon közben fog szerintem jobban kijönni a különbség az NB I/B-hez képest, hogy két meccs között több is edzés lesz, és továbbra is magas hőfokon kell végrehajtani a feladatokat. De én kifejezetten szeretem ezt a hajtást.

A csapatról

P.S.: Az új játékosok gyorsan beilleszkedtek, de nem is gondoltam, hogy ezzel probléma lesz, mert úgy érzem, hogy befogadó csapat vagyunk. Fiatalok, tehetségesek, egyből be is lehet őket vetni és segítségére lesznek a csapatnak.

P.L.: A közösséget nagyon szeretem, egyben van a csapat, befogadóak voltak a lányok. Az első edzőmérkőzésen még volt bennem egy kis izgulás, de utána szerencsére könnyen fel tudtam venni a többiek mozgását. Tudtam gólokat szerezni, gólpasszokat is adni, úgyhogy pozitívak voltak a meccsek eddig. Fel kellett vennem az iramot, de szerintem egész jól helyt álltam.

A bajnokságról

P.S.: Erősen szeretnénk kezdeni a bajnokságot. Aztán utána lesznek persze mérkőzések, ahol úgymond a gyakorlásé lesz inkább a szerep. Törekszünk arra, hogy ott is a maximumot nyújtsuk, így készülve arra, hogy később azokat a mérkőzéseket meg tudjuk nyerni, amelyek nekünk fontosak.

P.L.: Hatalmas motiváltság van bennem a bajnokság miatt. Nekem ez lesz az első évem az NB I-ben. Még nem ismernek annyira a csapatok, így remélem, hogy tudok majd váratlan szituációkat okozni és sok gólt lőni. A mezőnyt még annyira nem ismerem, de a Vác és az MTK elleni felkészülési meccsekből kiindulva, ha jól fogunk játszani, akkor bízom benne, hogy nem a kiesés elkerüléséért kell majd küzdenünk, hanem akár feljebb is léphetünk.

Az első mérkőzésről

P.S.: Hét eleje óta készülünk a NEKA ellen, nekünk ez egy fontos mérkőzés lesz, ráadásul ez az első meccs is a bajnokságban. A fő cél a győzelem, mindent próbálunk addig átvenni és amit az edzőnk kér megvalósítani.

P.L.: Kifejezetten várom a találkozót és motivált vagyok, mert én NEKA-s voltam és úgymond hazalátogatok. Négy évet töltöttem ott. Szerintem sok esélyünk van a győzelemre, hiszen a csapatunk hétről-hétre összeszokottabb, a NEKA-hoz pedig sokan most csatlakoztak. Bízom benne, hogy a rutin, amit a régebb óta első osztályú játékosaink jelentenek, az kifog jönni és elhozhatjuk a két pontot.

Hajrá Érd!

Fotó: Blasius Photography