Interjú

Interjú Sebastien Gardillou-val

2017. május 2. 06:33
Rovat: 
Esemény, Interjú, Klub, Rózsaszín síp
Korosztály: 
Felnőtt

Sebastien Gardillou-t, a francia női válogatott másodedzőjét, a női utánpótlás képzés szakmai felelősét kérdeztük a vasárnapi "Rózsaszín síp akció" előadása előtt.

Seb, jól ismered az ÉRDet, hiszen a Metz és a Nizza első osztályú csapatainak vezetőedzőjeként már jártál nálunk többször. Most újra a vendégünk leszel, hiszen a „Rózsaszín síp” akción előadóként köszönthetünk téged. 2015 nyarán találkoztunk utoljára Érden, mi történt veled azóta?

A Nizzával a 2015/2016-os szezonban a francia bajnokság elődöntőjéig jutottunk, és a Francia Kupa döntőjében is szerepeltünk. A klubban végzett vezetőedzői munkával párhuzamosan újra csatlakoztam a francia női válogatott stábjához, mint videó elemző és kapusedző. Ebben az időszakban márciustól júniusig a válogatott megnyerte az Olimpiai selejtező tornát Metzben, és játszott két EB selejtezőt. Nyártól már csak a válogatottra koncentráltam, mert egy nagyon komoly nyári felkészülést csináltunk végig azért, hogy a válogatott a legjobb harci állapotban érkezzen Rióba az Olimpiára. Sikerült összerakni a csapatot, és az Olimpián megszereztük a gyönyörű ezüstérmet. Az Olimpia után Eric Baradat másodedző visszavonult, így én lettem a válogatott másodedzője. Már ebben a felállásban nyertünk bronzérmet a 2016-os EB-n.

Hatalmas tapasztalat van mögötted, kineveltél olimpiai, világ,- és Európa-bajnok érmes játékosokat a Chartres-i sportiskola utánpótlás vezetőjeként, valamint részt vettél három Olimpián és számos egyéb világversenyen a francia női válogatott stábjának tagjaként. Mit gondolsz a mai női kézilabdáról és az azt jellemző tendenciákról?

A játékosok professzionális hozzáállása és attitűdje stabilizálódott. Az elmúlt 6-7 évben minden fejlődött a női kézilabdában és környezetében. Ez rákényszerítette a játékosokat arra, hogy egyénileg is nagyobb figyelmet szenteljenek a munkájuknak. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy képesek legyenek megfelelni a megemelt követelményeknek, és legyen esélyük a sikerre.  Véleményem szerint az erőnléti felkészítés minőségének javulása és beépítése a rendszeres edzésmunkába az egyik alapeleme a fejlődésnek.  Megváltozott a testről és annak működéséről, valamint a játékosokról kialakult kép. A női sportolókkal dolgozó edzők ismeretei és tudása folyamatosan gazdagodik, egyrészt a képzéseknek köszönhetően, másrészt a könnyen hozzáférhető kommunikációs csatornák megsokszorozódásának segítségével. A lövések végrehajtási sebességének, illetve a „zseniális” kategóriába sorolható megoldások számának növekedése mind azt bizonyítják, hogy a játékosok szeretnék minél jobban kihasználni a technikai és fizikai képzés által biztosított lehetőségeket. A lányok fiatalabb korban megkezdik az olyan technikai elemek végrehajtásának elsajátítását, ami korábban csak a férfi szakágban volt jellemző.  Sokkal több mérkőzést néznek meg, és megpróbálják utánozni a látottakat. A megnövekedett motiváció és ambíció arra enged következtetni, hogy a női vonalon még jelentős fejlődési lehetőség van.

Ezzel kapcsolatban mi a véleményed a játékvezetésről, és annak szerepéről a kézilabda fejlődésében?

Kétségtelenül nagyon fontos része a képzésnek. A lépésszabály központi kérdés, és meghatározó a játékos lehetőségei szempontjából. Az egy az egy elleni játékot a morfológiai adottságok, a koordináció és a szabályok korlátai befolyásolják. Nagyon elszomorító, amikor a technikai potenciált a játékvezetés nem követi le. Megfigyeltük a játékosainknál, hogy ilyen esetben szinte képtelenek megváltoztatni, és a játékvezetés stílusához igazítani az akcióikat. A reakciójuk vagy a teljes visszavonulás (nem csinálok semmit), vagy a játékvezetés jogos kritizálása, amiről tudjuk, hogy mennyire nem jó.  Ami a játékvezetést illeti, az alaposabb erőnléti felkészülés és a rendszeres edzés részükről is nélkülözhetetlen (a labdajátékokban az emberi test állapota egy idő után beleszól a játék sebességébe), nagyobb odafigyeléssel, több befektetett munkával a színvonal a játék fejlődéséhez emelhető. A játékosok közötti erőviszonyok jobb megítélésében és kezelésében szintén előbbre kellene lépniük, amihez a szükséges határozottságot csak előzetes felkészüléssel tudnak elérni (videózás). 

A két lányod is kézilabdázik. Ők szoktak játékot vezetni? Fontosnak tartod, hogy ismerjék a játékszabályokat?

Mind a két lányom játékvezető. Maguktól döntöttek így, sem nem erőltettem, sem nem akadályoztam meg őket. A lányaim nagyon határozott egyéniségek, és úgy gondolom, hogy ez kulcsfontosságú az általuk választott hivatásban. A lányaim mindent szeretnek a kézilabdában, és nagyon gyorsan felismerték, hogy saját érdekük a szabályokat jól ismerni. Nagyon magabiztosak, amihez biztosan hozzájárul az is, hogy a kézilabda beépült a családi életünkbe. Minden esetre az a véleményem, hogy a játékos képzésében feltétlenül szükséges lépcsőfok a játékvezetéssel korán és aktívan megismerkedni. A speciális motorikus készségek kialakításának szükséges velejárója, hogy a játékosok megtanuljanak a szabályok korlátai között, és azokat konstruktívan felhasználva kézilabdázni.

 

A rózsaszín síp története

2017. április 27. 18:16
Rovat: 
Esemény, Interjú, Klub, Rózsaszín síp
Korosztály: 
Felnőtt

Klubunk elnökét, Tekauer Norbertet kértük meg, hogy meséljen a "Rózsaszín síp akció", történetéről. 

Előre bocsátom, hogy a játékvezetéssel kapcsolatban rengeteg személyes élménnyel rendelkezem édesapámnak köszönhetően, aki nemzetközi szinten is elismert játékvezető volt, és így a pálya mellett nőttem fel. Rengeteg mérkőzésen vettem részt, és láttam a játékvezetői tevékenységnek a szépségét, nehézségét. Komoly hivatás, melyben nagyon sok célt ki lehet tűzni magunk elé, amit kemény munkával el is lehet érni.

A "Rózsaszín síp" akció alapötletét az Európai Kézilabda Szövetség által néhány éve megfogalmazott cél adta, hogy a női játékvezetők számát növeljék a sportágban. Ehhez a kezdeményezéshez próbáltunk meg csatlakozni az akció elindításával, azzal az elképzeléssel, hogy minden egyes akció során egy-egy területet bemutatunk a játékvezetés részleteiből, motivációt adva ezzel is a fiatal kézilabdázóknak, hogy a sportágban való hosszútávú jelenlét egyik lehetősége akár a játékvezetés is lehet. 

Az első "Rózsaszín síp" akció megrendezésekor még igen feszült izgalommal vártuk, hogy az akció eléri-e a kívánt hatást, fel tudjuk-e kelteni a fiatal lányok érdeklődését a játékvezetés iránt. Mindenképpen meg kell állapítanom, hogy elértük a célt, mert az első akciót követően most már elmondhatjuk, hogy érdi fiatal játékosok rendszeresen jelentkeznek a szövetségek által indított tanfolyamokra, képzésekre. A klub Suli Kézilabda Utánpótlás Programjában való aktív részvétellel mi is igyekszünk lehetőséget adni a játékvezetői véna erősödésére, az elméleti képzések, ismeretek, gyakorlati tapasztalatokkal történő kiegészítésére. 

Azt gondolom, hogy a "Rózsaszín síp" akciónak köszönhetően a fiatal játékosok játékvezetői pálya iránti érdeklődése, és a játékvezetés, mint feladat iránti tiszteletük is sokkal magasabb szintre emelkedett, mivel a saját bőrükön tapasztalják, hogy a feladat nem kevésbé igényel figyelmet, edzettséget és kitartást, mint maga a kézilabda játék. Szeretnénk, ha a kezdeményezésünk minél szélesebb körben megismerésre kerülne, és egyben példaként szolgálna arra a törekvésre, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség, mint partner munkáját klubként ily módon tudjuk segíteni, és lehetőséget tudjunk adni a fiataloknak a játékvezetői pálya megismerésére, megszeretésére.

 

IHF női kézilabda konferencia - Katar

2015. január 22. 16:22
Rovat: 
Interjú, Klub
Az ÉRD nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, Dr. Veszely Katalin meghívást kapott az IHF-től a január 30-án Katarban tartandó női kézilabdával foglalkozó konferenciára.
 
Az IHF a Katari férfi kézilabda-világbajnokságon több konferenciát is szervez, melyeknek egyike a női kézilabdáról szól. Dr. Veszely Katalin  is meghívást kapott, melyet nagy megtiszteltetésnek tart. A meghívás többek között köszönhető az előző évek során több nemzetközi rendezésű kézilabdával foglalkozó konferencián való részvételének, ahol sikeres előadásokat is tartott.
 
Dr. Veszely Katalin, aki korábban ügyvédként egy nemzetközi iroda partnereként tevékenykedett, 2012 júliusa óta klubunk nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, aki Magyarországon egyedüliként megszerezte az EHF klub menedzseri diplomáját is.
 
Dr. Veszely Katalin  elmondta, hogy ezek a nemzetközi egyeztetések nagyon fontosak, mert ilyenkor alkalom nyílik a sportdiplomáciai kapcsolatok erősítésére, a nők nemzetközi kézilabdaéletben betöltött szerepének megvitatására, elemzésére. Nemzetközi igazgatónk fontosnak tartja,  hogy mind a klubokban, mind a szövetségekben, mind a játékvezetés terén nagyobb szerephez juthassanak a nők.
 
 
 
 

Nagy egyetértésben

2014. március 19. 10:12
Rovat: 
Interjú, Klub
Korosztály: 
U13 I, U11, U9, U10, U8
Bár különböző korosztályokkal foglalkoznak, amikor csak lehet közösen is dolgozik Kisgergely Csilla és Kemény Andrea, akik a legkisebbek szakmai munkájáért felelnek.
 
Hogy is van ez nálatok, ki van kivel?
Kemény Andrea: Nálam vannak a 2000-2001 között született gyerekek, azaz a nagyobbak, hiszen Csilla a 2002-2007-os születésűekkel foglalkozik. Míg mi már 2-es méretű rendes kézilabdával edzünk és játszunk, addig a kisebbeknél változó a labda mérete és minősége - a legkisebbek szivacskézilabdáznak 8-9 éves korig, majd 9-10 éves kortól egy évet '0'-ás bőrlabdáznak, majd két évet egyes labdáznak, utána már női felnőtt méretű 2-es labdáznak.
 
Mégis a legtöbbször mindketten ott vagytok a meccseken?
Kisgergely Csilla: Igen, amikor tehetjük, akkor együtt megyünk a gyerekek versenyeire. Dolgoztam korábban azokkal a gyerekekkel, akik most Andihoz kerültek, úgyhogy nem vagyunk ismeretlenek egymás számára. A jövőre nézve mind a gyerekek, mind az edzők szempontjából hasznos, ha ismerik egymást!
 
Hogyan kell elképzelni ezekben a korosztályokban a versenyeztetést?
KA: Nem egyszerű. Teremhiány és költségcsökkentés, ez jellemző mindenütt. Éppen ezért a szövetség igyekszik egy játéknapra sok mérkőzést szervezni több csapattal, ami viszont nem csak óriási fizikai megterhelés a fiataloknak, fejben is rendkívűl fárasztó. Sajnos ebben a 'bajnokságban' nincs rendszeresség, ami a gyerekek szempontjából megítélésünk szerint nem szerencsés.
 
Hogyan alakultak az edzéslehetőségeitek, milyen változások történtek?
KCS: Sokat javultak a lehetőségek a Sportcsarnok megnyitásával. Felszabadult a Batthyány Tornacsarnok, így ettől az évtől kezdve az idősebbek heti négyszer teljes pályán tudnak edzeni. Nálam össze vannak vonva a korosztályok, két korcsoporttal együtt dolgozom egy edzés időben, így a minimum létszám minden alkalommal 32, ami nem könnyíti meg a dolgom. Kialakításra került a Sportcsarnokban keresztbe két pálya, így ott egy időben két párhuzamos edzést is lehet majd tartani, ez is növeli a lehetséges edzésszámot, a korosztályok szétszedését.
 
 
Akkor tehát létszámhiánnyal nem küzdötök?
KCS: Mivel a Batthyányban vannak az ezdések és az Sportiskola, sokan gondolták, hogy lejönnek 'mozogni' heti két-három alkalommal. Mi viszont nem tömegbázis kialakítására törekszünk ezeken a foglalkozásokon, hanem versenysportra készítünk fel.
 
 
Jó is, hogy említed a tömegbázist. A Suli Kézilabda Utánpótlás Programban rengetegen megismerkednek a környék fiataljai közül a kézilabda sportág alapjaival. Mit jelent ez rátok nézve, mennyire látható, hogy ezek a gyerekek bekapcsolódnak az edzésmunkába?
KA: Idén ez már jóval érezhetőbb volt. Akik tavaly harmadikosok voltak, és úgymond kiöregedtek a programból, számukra ez egy lehetőség volt a folytatásra. Persze sokan ezt iskolai keretek között, más sportág mellett csinálják, de vannak, akik ennek hatására megszeretik a kézilabdát és komolyabban kezdenek érdeklődni iránta.
 
Hogyan lehetne tovább lépni, felvenni a versenyt a legjobbakkal, akár már ezen korosztályoktól kezdődően?
KCS: Nálunk jellemzően a szülők hozzák-viszik még a gyereket az edzésekre, ami természetesen kötöttségekkel jár. Több edzésünk csak úgy lehetne, ha még szorosabban együtt tudnánk működni az oktatási intézményekkel, és ki tudnánk alakítani az antenna klub rendszert, ami az iskolákban saját 'fiók klubokat' jelentene, de ez szerepel is a klub hosszútávú elképzeléseiben, reméljük mielőbb fel tudjuk majd építeni.
 
 

Havril Károly: 'Az út elején járunk!'

2014. február 5. 15:13
Rovat: 
Interjú, Klub
Korosztály: 
Serdülő
Új korosztállyal kezdett foglalkozni ősszel Havril Károly, a serdülők irányítása számára is új feladatokat, új kihívásokat jelent.
 
Ősztől a serdülő korosztály, vagyis a 98-99-es születésűek kerültek hozzád, hogyan fogadtak?
Nem volt könnyű. Nekik, és nekem sem. Nem dolgoztak még férfi kezei alatt, én pedig rég foglalkoztam ilyen fiatal lányokkal, így talán az elején túlságosan lágyszívű voltam velük némely esetben. No persze ez mostanra elmúlt...
 
Mennyire más jellegű ez  a munka, milyen ez a korosztály?
Ősszel az alapoktól kellett kezdenünk mindent. Ez a korosztály, akik most az OSB-t játszák, eddig kevesebb lehetőséget kaptak. A legtehetségesebb 98-asaink feljátszanak az ifjúsági csapatunkhoz, így a serdülők nagyrészét 99-es születésű gyerekek/lányok/gyereklányok alkotják .Továbbá 'lízingelünk' Csilla nénitől két 2000-es születésű mezőnyjátékost, és egy 2001-es születésű kapust, akik függetlenül attól, hogy fiatalabb korosztályban játszanak, sajnos – a többi 98-99-es születésű játékos játéktapasztalatára nézve - meghatározó személyek is olykor, az eredmény kedvezőbb alakulása szempontjából.  Így fontos, és  meghatározó tagjai a jelenlegi  serdülő csapatnak.
 
Azt mondod az alapoktól kellett kezdenetek, mivel volt gond?
Erőnléti problémák jelentkeztek, így súlyzós erőnléti edzés például szóba sem jöhet még náluk. Gyógytorna elemeket is kellett gyakorolnunk, hogy megfelelő izomzatuk alakuljon ki, és később elbírják majd a nagyobb terhelést.
 
Havril Károly és a serdülők
 
Az eredménysorotokon az látszik, hogy máris felfedezhetők a fejlődés nyomai...
Ahogyan mi, úgy a többi csapat is fejlődik. Nekünk viszont lemaradásunk van a legjobbakkal szemben, amit nehéz utolérni. Ezekből a lányokból hiányzik körülbelül száz mérkőzés tapasztalata, rutinja a kortársakkal szemben. Ebből a szempontból jó, hogy van Pest megyében is lehetőségünk szerepelni a juniorok között, továbbá játssza ez a korosztály a Gyermekbajnokságot is az OSB mellett.
 
Mégis mi az, amiben javulnotok kell?
A védekezés. Támadásban már van a lányokban potenciál a tehetségüknek köszönhetően, azonban védekezésben még nagy lemaradásaink vannak. Szó szerint is, meg egyébként is.
 
ÉRD serdülő
A fotókat ezúton is köszönjük Lízer Lászlónak!
 
Említetted, kevés lehetőséget kaptak korábban ezek a gyerekek, áttörést hozhat ez a szezon többeknek?
Remélem, hogy igen. Többen közülük nagyon szép jövő előtt állhatnak a sportágban, lehet belőlük NBI-es játékos. Szerencsére fél év alatt sikerült előrelépnünk az önbizalom terén. Most már kezdik elhinni magukról, hogy képesek legyőzni jó csapatokat is és, hogy nincs verhetetlen ellenfél, bármilyen címer is legyen a másik mezén.
 
Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Nekünk a folyamatos fejlődés a legfontosabb. A mérkőzéseken mindenki játéklehetőséget kap, ez az elsődleges szempont. Azt szeretném, hogy úgy kerüljenek ki a gyerekek a kezem közül, hogy tovább léphessenek az ifibe, és készen is álljanak rá, minden alapjuk meg legyen ehhez. 
 
 

Őri Cecília: „Érdinek kellett lennem!”

2013. december 21. 17:00
Rovat: 
Interjú, Játékos
Korosztály: 
BP I. Női Felnőtt
Életében már kisfia és párja az első, de úgy gondolja, hogy képes lenne akár még NBI-es csapatban is bizonyítani. Négy éve lett érdi játékos, mostanra pedig az élete minden pontja ide köti. Beszélgetés az ÉRD korábbi beállósával, Őri Cecíliával.
Ha vissza akarunk tekinteni, kalandos pályafutás van mögötted…
Hűha. Valóban. A Vasasból indultam, kiváló nevelőedzőim voltak, aztán úgy alakult, hogy új edző jött és nekem mennem kellett. A Budapesti Spartacushoz, majd azt követően Vácra kerültem, talán ha máshogy alakulnak a dolgok és nem válnak ott lehetetlenné az anyagi feltételek, akkor ott öregszem meg és fejezem be a pályafutásom. Így azonban a Podravka-hoz igazoltam, és volt egy jó időszakom Horvátországban, de azt követően nem számoltak velem. Következett a Ferrarra, Olaszországból fél év után elküldtek, majd meggondolták magukat és visszavártak volna, de akkor meg már én nem mentem.
Majd jött Érdről a megkeresés…
2009 decemberében kezdtem el Érden edzeni és februárban már pályán voltam a bajnokság tavaszi felében. Egy évvel később megnyertük az NBI/B-t és feljutottunk az első osztályba, ki ne emlékezne a menetelésünkre és az ünneplés pillanataira. Érkezett Szabó Edina vezetőedzőként, számos fiatal játékos és újoncként helytálltunk az NBI-ben.
Te még, mint váci ingázó…
Pontosan, aztán 2011 februárjában érdi párom lett, és egy hónap múlva gyakorlatilag összeköltöztünk. Valahogy úgy érzem, hogy minden jól alakult, érdinek kellett lennem.
Majd Te már úgy igazoltál át Budaörsre, hogy tudtad, hamarosan más feladatok is várnak Rád?
Igen, terveztük a babát és az őszt még végig játszottam Budaörsön, 2012 tavaszán viszont már állapotos voltam Marcell fiammal. Volt olyan mérkőzés, mikor már velem volt a baba, de féltem, hogy rúgást kapok vagy történik velem valami és inkább nem kockáztattam.
Milyen az anyaság, hogy vagy?
Hallom más anyukáktól, hogy a hasonló korú gyerekük végigalussza az éjszakát, jelentem szívesen cserélnék bárkivel egy hétre J Azt hiszem ez életem legnehezebb és egyben legszebb feladata is.
Pedig nekem úgy tűnik jó baba, a kézis lányok például imádják…
Persze, nagy csibész, de ez csak a látszat! Itthon van ám bajom vele. Mondjuk, mint látod elfoglalja magát, főleg, ha bármilyen kütyüt a kezébe adsz. De azért vannak kemény időszakok, mikor például felébred az éjszaka közepén, és bármit csinálhatunk, másfél órán át bőg.
Apropó kézilabda, az ÉRD összes hazai meccsén kint vagytok!?
Ez az életem. Nem szakadtam el a kedvenc sportágamtól egy pillanatra sem. Ebben a közegben érzem jól magam, innen vannak a barátnőim, szóval a meccsekért, és ezért is szeretek kijárni.
Ráadásul idén ősztől, újra a pályán is, az Érd VSE II-ben. Milyen érzésekkel vállaltad?
Nagyon örülök, hogy hívtak a lányok. Számomra nincs különbség, hogy világbajnokság, vagy Budapest I. Amikor pályán vagyok, csak az a 40x20 méter létezik és a győzelem az egyetlen közös célunk.
Veled egykorúak még bőven meghatározó emberek NBI-es csapatoknál, téged láthatunk még az első osztályban?
Érdekes, én úgy gondolom, hogy nem igazán kellenek az ilyen rutinos játékosok. Nem mondom, hogy bármelyik csapatba beférnék, vagy, hogy lefutnám a fiatalokat, de azt hiszem, fejben még sokakat le tudnék játszani, és felvenném a versenyt, akár NBI-es szinten is…
Akkor ez akár azt is jelenti, hogy visszatérsz hamarosan felsőbb osztályba?
Ha hívnának valahonnan, bármi előfordulhatna, de egyébként nem gondolom. Nem is lenne kire hagynom a gyerkőcöt, meg különben is olyan hamar felnő, és aztán már úgyse akar majd úgy a nyakamba ugrani, mint most J Így akkor edzem, ha meg tudom oldani, de akkor sincs gond, ha történetesen kihagyok egy meccset.
Most tehát itthon vagy Marcellel, és aztán, hogyan tovább?
Korábban elvégeztem egy gyógy-masszőri képzést, abban gondolkodom, talán majd még ehhez leteszek egy sportmasszőrit is pluszba. Illetve, amikor Budaörsön játszottam, oktatóként szerepet vállaltam a SKUP programjában, ősztől szeretnék, ha visszatérnék. Nálunk pedig könnyen lehet, hogy 1-2 éven belül jön a következő baba, meglátjuk.
De közben azt mondod, hogy ősztől oktató leszel. Az miben más?
Ott rengeteg gyerek fordul meg a kezed alatt, nincs egy konkrét csapatod, hanem mindenkivel foglalkozol egy kicsit, így az teljesen más. Ráadásul egy iskolaév után minden kezdődik elölről új gyerekekkel.
Azzal szerintem mindenki tisztában van, hogy VB bronzérmest tisztelhetünk a személyedben, illetve junior VB ezüstérmest, de azt talán kevesebben tudják, hogy Görbicz Anita és Vérten Orsolya is tagjai voltak ezen csapatoknak. Nos, ez a páros jelenleg is válogatott, Hajdu János pedig edződ volt korábban. Gondolom követed a világbajnokság küzdelmeit?
Igen, bár Görbe két évvel fiatalabb nálunk, de ő már ott volt a juniorban velünk. Most a VB alatt sokan, több oldalról is támadták Hajdut, hogy elvállalta ezt a feladatot. Kívülről számomra úgy tűnt, hogy óriási feszültség volt benne a csoportmérkőzések alatt. Természetesen szurkoltam a magyar csapatnak, azt gondolom ez így természetes, és mindig így is lesz…

Interjú Győri Barbarával és Szabó Laurával

2013. október 29. 17:00
Rovat: 
Interjú, Játékos
Sok minden közös bennük, mindketten az ÉRD ifjúsági csapatában szerepelnek, mindketten eltökéltek a jövőjüket illetően – Szabó Laurával és Győri Barbarával beszélgettem.
A kapusok már végeztek, de a mezőnyjátékosoknak két órás tréninget vezényel Oláhné Balog Tünde „Alapozás 2.0. Az utolsó negyedórákat nagyon elszúrtuk a legutóbbi meccseken, így most futás-erősítés, futás-erősítés, ez a program.” – avat be Szabó Laura. Valóban, több olyan mérkőzés is volt, amikor szoros eredményről, a vége nagyon sima vereség lett. „Amikor több góllal is vezettünk esetleg, akkor túlságosan megnyugodtunk és sorozatosan hibákat követtünk el. Ha vesztésre álltunk mondjuk a szünetben, akkor úgy jöttünk ki, hogy megpróbáljuk és mikor láttuk, hogy nem sikerül, akkor teljesen feladta a csapat.” – próbálja megfejteni az okokat Győri Barbara.
Látom rajtuk, hogy ismerik egymás gondolatait is, szinte befejezik egymás mondatát – mindketten ugyanabban látják a legnagyobb problémát. „Van, akinek ez hobbi és a tanulásra tesz fel mindent. Nekünk a kézilabda az első, minden mást alárendelünk ennek. Felnőttként kézilabdázóvá szeretnénk válni, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, így lépünk pályára és így is edzünk – sajnos nem mindenkinél van ez ugyanígy.” – összegez a kapus, Barbara. A beállósként már a juniorban is lehetőséghez jutó Szabó Laura hasonlóképpen gondolkozik – „Mindannyian máskor kezdtünk kézilabdázni és máshol tartunk, nem vagyunk egyformák. Mi minden meccsen bizonyítani szeretnénk és folyamatosan fejlődni.”
Sok áldozattal, lemondással is jár ez a döntés, kérdezem Barbarát – „Leginkább azzal, hogy innen vannak barátaink, nincs időnk az iskolatársakkal bárhova elmenni. A hétvégéket is együtt töltjük, szóval jó, ha kéthavonta jut időnk egyszer-egyszer másokra.” Magyarán nem csak kötelezően együtt töltött edzésekről, hanem egy közösségről is van szó. „A csapatban kiváló a hangulat, szeretjük egymást. Volt már „ottalvós buli”, meg mindenféle közös program, úgyhogy ezzel nincs gond” – mondja Laura.
És, hogy mi kéne, hogy túllépjen a csapat a vereségeken, és ne negyvenöt percig tartson egy mérkőzés – „Kezdésnek, ha nyernék Veszprémben, az jó lenne.” kezdi Barbara, aztán átveszi a szót tőle Laura „Igen, az lendületet adhatna a novemberi meccsekre és talán kitartana addig, hogy Dunaújvárosban is győzni tudjunk.” Végül Barbara mondja ki a végszót „Talán egész szezonban J Jobbak vagyunk annál, mint ahogyan eddig játszottunk, csak valahogy nem tudjuk a pályán visszaadni. El kell hinnünk, hogy jobbak vagyunk ennél, és meg is kell mutatnunk, akkor sikerülhet megnyerni ezeket a meccseket.” Szerintem ezzel Balog Tünde is elégedett lenne, és talán az edzéseken is lenne némi engedmény. Őt ismerve, erre mondjuk ne fogadjunk nagy tétben…  

Bemutatkozik: Nick Viktória

2013. szeptember 26. 17:05
Rovat: 
Interjú, Játékos
Korosztály: 
Junior
Februárban testvérével, Barbarával érkezett az ÉRD csapatába. Mindketten hamar felvették az NBI ritmusát. Pörgősek a mindennapjai Kispest – Halásztelek – Érd között ingázva. Szűk félórában beszélgettünk a mindennapjairól.
 
Interjúnkra Nick Viktóriával a junior játékosának szoros napirendje miatt, az edzését követően, úton hazafelé ejtettünk sort. Első benyomásom alapján, rendkívül nyugodt lány, egy kicsit más, mint a többi hasonló korú lány. Az első percekből máris kiderül, nem szereti például a közösségi oldalakat, még profilképe sincs a Facebook-on. Furán is veszi ki magát az interjúnk, rohannunk kell, szinte másodpercenként kérdezem valamiről – kérdezgetni könnyű, mondja ő. Érdről csak a Camponáig utazunk együtt, a többiek persze zrikálják, amiért külön ül, ráadásul egy fiúval. „Nem szeretem mutogatni magam, meg szerepelni úgy egyáltalán. Egyébként is nehezen nyílok meg, új társaságban sem én vagyok a középpontban.” Megtudom tőle, hogy sok évet atletizált, mielőtt hat éve először fogott kézilabdát, a szülei pedig nagyon támogatják a sportolását és bíztatták mindkettőjüket, hogy váltsanak. „Öt évet játszottam Csepelen, úgy éreztem tovább kell, hogy lépjek. Szerettem volna magasabb szinten is próbára tenni magam. Nem volt egyszerű a váltás, az elején még az edzéseken is izgultam, ma már csak a meccseken. Szeretnék magamnak bizonyítani és valószínűleg ezért.
 
 
Sok év után váltott csapatot, de egyértelmű volt, hogy az ÉRD-et választotta. „Nem akartunk Pestre menni, Lízer Melinda csapattársam volt Csepelen és ő már korábban átigazolt, így volt egy ismerős arc, a szakmai munka pedig meggyőzött minket. Németh Helga nagyon szigorú és kemény, de éppen ezt szeretem benne.” Látom rajta, hogy továbbra is zavarban van és a feszültségoldási kísérleteim sem sülnek el a legjobban. Már csak pár megállót utazunk közösen és elég késő van, hosszú lehetett a napja. „Kispestre járok gimnáziumba, onnan haza rohanok Halásztelekre, ahonnan sárga busszal, BKV-val, majd a Camponától vonattal jutok el Érdre. Még így is hamarabb otthon vagyok, mint akik Pestre mennek.” - mondja félmosollyal. Talán jobb lenne autóval, tudja ő is és tervezi a közeljövőben a jogosítvány megszerzését. Hogy erre mikor lesz ideje, arról elképzelésem sincs, pláne, hogy tavasszal érettségizik. „Ott is az izgulás lesz a legnagyobb ellenfelem. A TF-re szeretnék tovább menni, legalábbis meg fogom próbálni, de az még nincs meg konkrétan, hogy pontosan milyen szakra.”
 
 
Szinte csapatnyian várták közösen az állomás várójában a vonatot az edzés után, hangos lánycsevej és nevetgélés szűrődött ki a romos épületből. „Jó a közösség és ez a pályán is meglátszik. Képesek vagyunk egymásért küzdeni, igazi csapat vagyunk. Szerintem ez az ÉRD junior csapatának nagy erőssége.” Ebben nem kételkedem, az eredmények mégis változatosak, győzelem-vereség-győzelem-vereség. „Debrecenben a második félidőt rontottuk el nagyon, pedig az elején mindenkinek jól ment, utána pedig valahogy senkinek sem. A legfontosabb szerintem, hogy elhiggyük, hogy bármelyik csapatot képesek vagyunk legyőzni. Ha így megyünk fel a pályára minden mérkőzésen, akkor eredményesek és sikeresek lehetünk az idei bajnokságban és mindenképpen előrébb léphetünk a tavalyi eredményünknél.” Lassít a vonat, jön a testvére Barbara és csapattársuk Takács Kitti, ő pedig még válaszol egy utolsót és siet is az ajtóhoz. Másnap reggel, a rohanás kezdődik elölről.

Tekauer Norbert a DIGI Sport vendége volt

2013. szeptember 17. 09:39
Rovat: 
Interjú, Klub
Tekauer Norbert klubelnök a DIGI Sport Reggeli Start című műsorának vendége volt. http://www.digisport.hu/video/16059

A bajnokság a legfontosabb az ÉRD-nek

2013. augusztus 30. 11:50
Rovat: 
Interjú
Korosztály: 
Felnőtt
Szombaton az Eger ellen megkezdi a 2013-14-es idényt az ÉRD csapata. Az idén amellett, hogy a magyar bajnokságban szeretné stabilizálni a pozícióját, a Bajnokok Ligája sorozatban is indul. Izgalmas év következik a csapat életében, Szabó Edina vezetőedző azonban úgy látja, az új játékosok remekül illeszkednek az egyébként is nagyszerű emberekből álló társaságba. Hogy sikerült a felkészülés? Erre a bajnokság adja majd meg a választ. A felkészülési program az előző szezon végére összeállt. Befolyásolta, hogy augusztusban Budaörs mellett Érd rendezte az U19 férfi kézilabda világbajnokságot a nagy örömünkre július közepén birtokba vett Városi Sportcsarnokban. Nekünk is alkalmazkodni kellett a világbajnokság eseményeihez, ezt azonban egyáltalán nem bántuk, hiszen egy nagyszerű, nemzetközileg is elismert eseménnyel avathattuk fel a csarnokot. Több felkészülési meccset is játszott a csapat. Mi alapján dőlt el, hogy kik ellen lépünk pályára a nyár során? Az elmúlt években mindig rendeztünk egy felkészülési tornát, az idén azonban, a világbajnokság miatt mi utaztunk. Igyekeztünk úgy választani, hogy különböző stílusú és erősségű csapatok ellen lépjünk pályára. Hamar kiderült, hogy a három új játékos jól illeszkedik az egyébként remek emberekből álló társaságba. Mindenki lehetőséget kapott, sokat dolgoztunk. A játékosok fizikai felkészítésére nagy hangsúlyt helyeztünk, úgy érzem, hogy nagyon jó állapotban várják a bajnoki idényt a lányok. A stáb tagjaival egyetértésben azt reméljük, hogy a játékunk a bajnokság során mérkőzésről mérkőzésre javul majd és megtérül a befektetett közös munka. Ha már szóba kerültek az új játékosok: Triscsuk Krisztina, Klivinyi Kinga és Schatzl Nadine nyáron csatlakozott az ÉRD-hez. Hogy sikerült a beilleszkedésük? Jó játékosokról van szó, tehát könnyűnek tűnhet a beépítésük. A gyakorlatban ez nem így működik, koncentrációra, alkalmazkodásra és alázatra van szükség a türelem mellett, hogy végeredményül csapattá és értékes közösséggé formálódjon az érdi női kézilabdacsapat. Az új, 1800 férőhelyes csarnokra nagy szükség volt, hiszen olyan otthona lett a bajnoki bronzérmes együttesnek, amelyben akár nemzetközi mérkőzéseket is lehet rendezni. Minden érdi büszke lehet, hogy ilyen létesítménye van a városnak, hiszen így színesebb, gazdagabb lehet a sport és kulturális élet. A csapatnak lehetősége van arra, hogy remek körülmények között írja tovább a saját történelmét hazai és nemzetközi porondon egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog sikerekkel, közös élményekkel, valódi emberi értékekkel megszerettetni az új csarnokot. Üldözőből üldözött lett – hangzott el az elmúlt bajnokság végén az ÉRD-del kapcsolatban. Most milyen szerepet tölt be a klub a hazai bajnokságban? A cél az, hogy stabilan megőrizzük az elmúlt évek alatt kivívott helyünket a nagyon magas színvonalú hazai bajnokságban. Ez megerősítené a klubban zajló következetes és racionális munkát. Szeretnénk előrelépni az Európa Kupában és a nemzetközi kézilabdában is a jó hírét vinni az érdi sportnak. Ehhez azt várjuk a lányoktól, hogy minden meccsen, tudásuk legjavát adják és küzdjenek minden egyes alkalommal. A BL-selejtezőn mindenképpen szeretnénk bejutni a vasárnapi döntőbe, ami reális elvárás a csapattól. Bízom benne, hogy ha ez sikerül, akkor sportszerű és izgalmas meccsen dől majd el, ki jut a főtáblára. Bárhogy is alakul a torna kimenetele, folytathatjuk a nemzetközi kupa szereplést. A 2012-13-as szezonhoz képest változott a szakmai stáb, milyen módon osztjátok meg a feladatokat? Turkalya Katalinnal és Rácz Marianne-nal régóra dolgozunk együtt, jól megértjük egymást. Mindenki ismeri a stábban a szerepét és ennek megfelelően látja el a feladatát. . Rácz Marianne kapusedző: - Tovább kell folytatni azt a megkezdett munkát, amelyet az elmúlt három évben megkezdtünk. Megegyezik abban a klubvezetés és a szakmai stáb véleménye, hogy a rájátszásban a legjobb négy között kell végezni. Mindez nem könnyű, hiszen a magyar a világ legerősebb kézilabda bajnoksága, de a csapat képes arra, hogy ezt az eredményt elérje. A bajnokság mellett, ha a sorsolás is lehetővé teszi, a Magyar Kupában is szép eredményre számítok, és ne feledkezzünk meg a nemzetközi szereplésről sem! Az, hogy ez a fiatal csapat Magyarországon játszhatja a Bajnokok Ligája selejtező mérkőzéseit, mindenképp segíthet és egyedülálló a klub életében. Nem is az a legfontosabb, hogyan végzünk a selejtezőn résztvevő négy csapat között, hanem az, hogy mennyire lesz minőségi és előremutató a játékunk. Elsősorban persze a bajnokságra fókuszálunk mindannyian, a nemzetközi szereplést bónusznak tekintjük. Örömtelinek tartom, hogy a csapat már a nagycsarnokban játszhatja a mérkőzéseit. Az U19 férfi kézilabda világbajnokság egyik szervezőjeként volt szerencsém megtapasztalni, mekkora előnyt jelenthet a jó hangulat. Az érdi szurkolók nyolcadik emberként segíthetik majd a lelátóról a lányokat. Külön kiemelném még a kapusokat: azt várom tőlük, hogy olyan teljesítményt mutassanak, amellyel még a felnőtt válogatottban is számításba vehessék őket. . Turkalya Katalin, kapusedző: - Annyiban változott az elmúlt évekhez képest a munkám, hogy a meccseken én is leülök a kispadra és onnan igyekszem a csapat munkáját segíteni. A kapusoktól azt várom, hogy az elmúlt három év munkájának is köszönhetően érett, jó teljesítményt nyújtó, a csapat meghatározó alakjai legyenek. Nem lepődnék meg, ha Oguntoye Viktória, vagy Janurik Kinga már az év végén meghívást kapna a felnőtt válogatott bő keretébe. Ami az egész csapatot illeti, akkor lennék boldog és ez összecseng a csapat vezetőinek véleményével, ha a bajnokságban a rájátszás során dobogón végeznénk, a Magyar Kupában, egy szerencsés sorsolásnak köszönhetően végig versenyben lennénk, míg a nemzetközi kupában a lehető legtovább jutnánk. A felnőtt csapat mellett továbbra is foglalkozom az ÉRD utánpótlás-csapataiban védő kapusokkal. Az a cél, hogy kapus poszton is meglegyen az ÉRD felnőtt keretének utánpótlása.

Támogatóink