Interjú

Sok minden közös bennük, mindketten az ÉRD ifjúsági csapatában szerepelnek, mindketten eltökéltek a jövőjüket illetően – Szabó Laurával és Győri Barbarával beszélgettem.
A kapusok már végeztek, de a mezőnyjátékosoknak két órás tréninget vezényel Oláhné Balog Tünde „Alapozás 2.0. Az utolsó negyedórákat nagyon elszúrtuk a legutóbbi meccseken, így most futás-erősítés, futás-erősítés, ez a program.” – avat be Szabó Laura. Valóban, több olyan mérkőzés is volt, amikor szoros eredményről, a vége nagyon sima vereség lett. „Amikor több góllal is vezettünk esetleg, akkor túlságosan megnyugodtunk és sorozatosan hibákat követtünk el. Ha vesztésre álltunk mondjuk a szünetben, akkor úgy jöttünk ki, hogy megpróbáljuk és mikor láttuk, hogy nem sikerül, akkor teljesen feladta a csapat.” – próbálja megfejteni az okokat Győri Barbara.
Látom rajtuk, hogy ismerik egymás gondolatait is, szinte befejezik egymás mondatát – mindketten ugyanabban látják a legnagyobb problémát. „Van, akinek ez hobbi és a tanulásra tesz fel mindent. Nekünk a kézilabda az első, minden mást alárendelünk ennek. Felnőttként kézilabdázóvá szeretnénk válni, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, így lépünk pályára és így is edzünk – sajnos nem mindenkinél van ez ugyanígy.” – összegez a kapus, Barbara. A beállósként már a juniorban is lehetőséghez jutó Szabó Laura hasonlóképpen gondolkozik – „Mindannyian máskor kezdtünk kézilabdázni és máshol tartunk, nem vagyunk egyformák. Mi minden meccsen bizonyítani szeretnénk és folyamatosan fejlődni.”
Sok áldozattal, lemondással is jár ez a döntés, kérdezem Barbarát – „Leginkább azzal, hogy innen vannak barátaink, nincs időnk az iskolatársakkal bárhova elmenni. A hétvégéket is együtt töltjük, szóval jó, ha kéthavonta jut időnk egyszer-egyszer másokra.” Magyarán nem csak kötelezően együtt töltött edzésekről, hanem egy közösségről is van szó. „A csapatban kiváló a hangulat, szeretjük egymást. Volt már „ottalvós buli”, meg mindenféle közös program, úgyhogy ezzel nincs gond” – mondja Laura.
És, hogy mi kéne, hogy túllépjen a csapat a vereségeken, és ne negyvenöt percig tartson egy mérkőzés – „Kezdésnek, ha nyernék Veszprémben, az jó lenne.” kezdi Barbara, aztán átveszi a szót tőle Laura „Igen, az lendületet adhatna a novemberi meccsekre és talán kitartana addig, hogy Dunaújvárosban is győzni tudjunk.” Végül Barbara mondja ki a végszót „Talán egész szezonban J Jobbak vagyunk annál, mint ahogyan eddig játszottunk, csak valahogy nem tudjuk a pályán visszaadni. El kell hinnünk, hogy jobbak vagyunk ennél, és meg is kell mutatnunk, akkor sikerülhet megnyerni ezeket a meccseket.” Szerintem ezzel Balog Tünde is elégedett lenne, és talán az edzéseken is lenne némi engedmény. Őt ismerve, erre mondjuk ne fogadjunk nagy tétben…  
Korosztály: 
Februárban testvérével, Barbarával érkezett az ÉRD csapatába. Mindketten hamar felvették az NBI ritmusát. Pörgősek a mindennapjai Kispest – Halásztelek – Érd között ingázva. Szűk félórában beszélgettünk a mindennapjairól.
 
Interjúnkra Nick Viktóriával a junior játékosának szoros napirendje miatt, az edzését követően, úton hazafelé ejtettünk sort. Első benyomásom alapján, rendkívül nyugodt lány, egy kicsit más, mint a többi hasonló korú lány. Az első percekből máris kiderül, nem szereti például a közösségi oldalakat, még profilképe sincs a Facebook-on. Furán is veszi ki magát az interjúnk, rohannunk kell, szinte másodpercenként kérdezem valamiről – kérdezgetni könnyű, mondja ő. Érdről csak a Camponáig utazunk együtt, a többiek persze zrikálják, amiért külön ül, ráadásul egy fiúval. „Nem szeretem mutogatni magam, meg szerepelni úgy egyáltalán. Egyébként is nehezen nyílok meg, új társaságban sem én vagyok a középpontban.” Megtudom tőle, hogy sok évet atletizált, mielőtt hat éve először fogott kézilabdát, a szülei pedig nagyon támogatják a sportolását és bíztatták mindkettőjüket, hogy váltsanak. „Öt évet játszottam Csepelen, úgy éreztem tovább kell, hogy lépjek. Szerettem volna magasabb szinten is próbára tenni magam. Nem volt egyszerű a váltás, az elején még az edzéseken is izgultam, ma már csak a meccseken. Szeretnék magamnak bizonyítani és valószínűleg ezért.
 
 
Sok év után váltott csapatot, de egyértelmű volt, hogy az ÉRD-et választotta. „Nem akartunk Pestre menni, Lízer Melinda csapattársam volt Csepelen és ő már korábban átigazolt, így volt egy ismerős arc, a szakmai munka pedig meggyőzött minket. Németh Helga nagyon szigorú és kemény, de éppen ezt szeretem benne.” Látom rajta, hogy továbbra is zavarban van és a feszültségoldási kísérleteim sem sülnek el a legjobban. Már csak pár megállót utazunk közösen és elég késő van, hosszú lehetett a napja. „Kispestre járok gimnáziumba, onnan haza rohanok Halásztelekre, ahonnan sárga busszal, BKV-val, majd a Camponától vonattal jutok el Érdre. Még így is hamarabb otthon vagyok, mint akik Pestre mennek.” - mondja félmosollyal. Talán jobb lenne autóval, tudja ő is és tervezi a közeljövőben a jogosítvány megszerzését. Hogy erre mikor lesz ideje, arról elképzelésem sincs, pláne, hogy tavasszal érettségizik. „Ott is az izgulás lesz a legnagyobb ellenfelem. A TF-re szeretnék tovább menni, legalábbis meg fogom próbálni, de az még nincs meg konkrétan, hogy pontosan milyen szakra.”
 
 
Szinte csapatnyian várták közösen az állomás várójában a vonatot az edzés után, hangos lánycsevej és nevetgélés szűrődött ki a romos épületből. „Jó a közösség és ez a pályán is meglátszik. Képesek vagyunk egymásért küzdeni, igazi csapat vagyunk. Szerintem ez az ÉRD junior csapatának nagy erőssége.” Ebben nem kételkedem, az eredmények mégis változatosak, győzelem-vereség-győzelem-vereség. „Debrecenben a második félidőt rontottuk el nagyon, pedig az elején mindenkinek jól ment, utána pedig valahogy senkinek sem. A legfontosabb szerintem, hogy elhiggyük, hogy bármelyik csapatot képesek vagyunk legyőzni. Ha így megyünk fel a pályára minden mérkőzésen, akkor eredményesek és sikeresek lehetünk az idei bajnokságban és mindenképpen előrébb léphetünk a tavalyi eredményünknél.” Lassít a vonat, jön a testvére Barbara és csapattársuk Takács Kitti, ő pedig még válaszol egy utolsót és siet is az ajtóhoz. Másnap reggel, a rohanás kezdődik elölről.
Rovat: 
Tekauer Norbert klubelnök a DIGI Sport Reggeli Start című műsorának vendége volt. http://www.digisport.hu/video/16059
Rovat: 
Korosztály: 
Szombaton az Eger ellen megkezdi a 2013-14-es idényt az ÉRD csapata. Az idén amellett, hogy a magyar bajnokságban szeretné stabilizálni a pozícióját, a Bajnokok Ligája sorozatban is indul. Izgalmas év következik a csapat életében, Szabó Edina vezetőedző azonban úgy látja, az új játékosok remekül illeszkednek az egyébként is nagyszerű emberekből álló társaságba. Hogy sikerült a felkészülés? Erre a bajnokság adja majd meg a választ. A felkészülési program az előző szezon végére összeállt. Befolyásolta, hogy augusztusban Budaörs mellett Érd rendezte az U19 férfi kézilabda világbajnokságot a nagy örömünkre július közepén birtokba vett Városi Sportcsarnokban. Nekünk is alkalmazkodni kellett a világbajnokság eseményeihez, ezt azonban egyáltalán nem bántuk, hiszen egy nagyszerű, nemzetközileg is elismert eseménnyel avathattuk fel a csarnokot. Több felkészülési meccset is játszott a csapat. Mi alapján dőlt el, hogy kik ellen lépünk pályára a nyár során? Az elmúlt években mindig rendeztünk egy felkészülési tornát, az idén azonban, a világbajnokság miatt mi utaztunk. Igyekeztünk úgy választani, hogy különböző stílusú és erősségű csapatok ellen lépjünk pályára. Hamar kiderült, hogy a három új játékos jól illeszkedik az egyébként remek emberekből álló társaságba. Mindenki lehetőséget kapott, sokat dolgoztunk. A játékosok fizikai felkészítésére nagy hangsúlyt helyeztünk, úgy érzem, hogy nagyon jó állapotban várják a bajnoki idényt a lányok. A stáb tagjaival egyetértésben azt reméljük, hogy a játékunk a bajnokság során mérkőzésről mérkőzésre javul majd és megtérül a befektetett közös munka. Ha már szóba kerültek az új játékosok: Triscsuk Krisztina, Klivinyi Kinga és Schatzl Nadine nyáron csatlakozott az ÉRD-hez. Hogy sikerült a beilleszkedésük? Jó játékosokról van szó, tehát könnyűnek tűnhet a beépítésük. A gyakorlatban ez nem így működik, koncentrációra, alkalmazkodásra és alázatra van szükség a türelem mellett, hogy végeredményül csapattá és értékes közösséggé formálódjon az érdi női kézilabdacsapat. Az új, 1800 férőhelyes csarnokra nagy szükség volt, hiszen olyan otthona lett a bajnoki bronzérmes együttesnek, amelyben akár nemzetközi mérkőzéseket is lehet rendezni. Minden érdi büszke lehet, hogy ilyen létesítménye van a városnak, hiszen így színesebb, gazdagabb lehet a sport és kulturális élet. A csapatnak lehetősége van arra, hogy remek körülmények között írja tovább a saját történelmét hazai és nemzetközi porondon egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog sikerekkel, közös élményekkel, valódi emberi értékekkel megszerettetni az új csarnokot. Üldözőből üldözött lett – hangzott el az elmúlt bajnokság végén az ÉRD-del kapcsolatban. Most milyen szerepet tölt be a klub a hazai bajnokságban? A cél az, hogy stabilan megőrizzük az elmúlt évek alatt kivívott helyünket a nagyon magas színvonalú hazai bajnokságban. Ez megerősítené a klubban zajló következetes és racionális munkát. Szeretnénk előrelépni az Európa Kupában és a nemzetközi kézilabdában is a jó hírét vinni az érdi sportnak. Ehhez azt várjuk a lányoktól, hogy minden meccsen, tudásuk legjavát adják és küzdjenek minden egyes alkalommal. A BL-selejtezőn mindenképpen szeretnénk bejutni a vasárnapi döntőbe, ami reális elvárás a csapattól. Bízom benne, hogy ha ez sikerül, akkor sportszerű és izgalmas meccsen dől majd el, ki jut a főtáblára. Bárhogy is alakul a torna kimenetele, folytathatjuk a nemzetközi kupa szereplést. A 2012-13-as szezonhoz képest változott a szakmai stáb, milyen módon osztjátok meg a feladatokat? Turkalya Katalinnal és Rácz Marianne-nal régóra dolgozunk együtt, jól megértjük egymást. Mindenki ismeri a stábban a szerepét és ennek megfelelően látja el a feladatát. . Rácz Marianne kapusedző: - Tovább kell folytatni azt a megkezdett munkát, amelyet az elmúlt három évben megkezdtünk. Megegyezik abban a klubvezetés és a szakmai stáb véleménye, hogy a rájátszásban a legjobb négy között kell végezni. Mindez nem könnyű, hiszen a magyar a világ legerősebb kézilabda bajnoksága, de a csapat képes arra, hogy ezt az eredményt elérje. A bajnokság mellett, ha a sorsolás is lehetővé teszi, a Magyar Kupában is szép eredményre számítok, és ne feledkezzünk meg a nemzetközi szereplésről sem! Az, hogy ez a fiatal csapat Magyarországon játszhatja a Bajnokok Ligája selejtező mérkőzéseit, mindenképp segíthet és egyedülálló a klub életében. Nem is az a legfontosabb, hogyan végzünk a selejtezőn résztvevő négy csapat között, hanem az, hogy mennyire lesz minőségi és előremutató a játékunk. Elsősorban persze a bajnokságra fókuszálunk mindannyian, a nemzetközi szereplést bónusznak tekintjük. Örömtelinek tartom, hogy a csapat már a nagycsarnokban játszhatja a mérkőzéseit. Az U19 férfi kézilabda világbajnokság egyik szervezőjeként volt szerencsém megtapasztalni, mekkora előnyt jelenthet a jó hangulat. Az érdi szurkolók nyolcadik emberként segíthetik majd a lelátóról a lányokat. Külön kiemelném még a kapusokat: azt várom tőlük, hogy olyan teljesítményt mutassanak, amellyel még a felnőtt válogatottban is számításba vehessék őket. . Turkalya Katalin, kapusedző: - Annyiban változott az elmúlt évekhez képest a munkám, hogy a meccseken én is leülök a kispadra és onnan igyekszem a csapat munkáját segíteni. A kapusoktól azt várom, hogy az elmúlt három év munkájának is köszönhetően érett, jó teljesítményt nyújtó, a csapat meghatározó alakjai legyenek. Nem lepődnék meg, ha Oguntoye Viktória, vagy Janurik Kinga már az év végén meghívást kapna a felnőtt válogatott bő keretébe. Ami az egész csapatot illeti, akkor lennék boldog és ez összecseng a csapat vezetőinek véleményével, ha a bajnokságban a rájátszás során dobogón végeznénk, a Magyar Kupában, egy szerencsés sorsolásnak köszönhetően végig versenyben lennénk, míg a nemzetközi kupában a lehető legtovább jutnánk. A felnőtt csapat mellett továbbra is foglalkozom az ÉRD utánpótlás-csapataiban védő kapusokkal. Az a cél, hogy kapus poszton is meglegyen az ÉRD felnőtt keretének utánpótlása.
Rovat: 
A legkisebbekkel foglalkozik, olyanokkal, akik egyelőre a mozgás öröméért, elsősorban a tömegsport keretein belül járnak le edzésekre (szivacs-)kézilabdázni. Kisgergely Csilla örül, hogy a 2000-2007-es születésű gyerekek ebben a szezonban is megmérettették magukat több bajnokságban és több helyről is érmekkel, kupákkal tértek haza. Nagyon sok gyerekkel, több korosztállyal is foglalkozol, sokszor számon tartani is nagyon nehéz. A 2000-es születésűek a legnagyobbak, 2007-esek a legkisebbek, akikkel foglalkoztam ebben az évben. Szerencsére nem egyedül, most már második éve Kemény Andival együtt tartjuk az edzéseket, vagy osztjuk meg a felügyeletet a meccseken. Nagy segítség ő, hiszen van olyan hétvége, amikor több helyen is indulunk valamilyen tornán, én pedig nem tudnék kettészakadni. Andi egy véletlennek köszönhetően, a kislányán keresztül került a csapat mellé. A gyerekek is imádják, elfogadták őt, mi pedig remekül megértjük egymást. Ráadásul időközben tagja lett az Érdi VSE IV. csapatának is, és együtt játszunk a strandkézi csapatban is. Sok szállal kötődik tehát az Érdhez. Elég változatos volt az idei szereplésetek. Kezdjük talán a 2000-esekkel! Ez az a korosztály, amelyben az idén a csapatépítéssel foglalkoztunk. Egy kislány elköltözött, egy másik elment a Fradihoz, egy másik pedig éppen a Fraditól érkezett hozzánk. Szeptemberben ráadásul olyan gyerekek is jöttek, akik korábban még csak kezükbe sem fogtak kézilabdát. A Batta-kupában elsők, a Kalocsa-kupán másodikok, a Budapest-bajnokságban ötödikek lettek, míg az Erima-bajnokságban a régiódöntőig jutottak. Csupán gólkülönbséggel maradtak el a továbbjutástól. Voltak olyanok, aki a ’99-esek között is játszottak, így Ágoston Nóri, Braun Csenge, Kertész Ramóna, Németh Zsófi, Székely Ágnes és Tóth Anna. Ebből mindenképp volt előnye a csapatunknak. Januárban velük egyébként részt vettünk Linzben egy nemzetközi tornán, ahol a negyedik helyen zártunk. Nagyon jó tapasztalatszerzés volt az egész csapatnak. Külön kiemelném, hogy a torna legjobb kapusa Németh Zsófia lett, míg Ágoston Nóra a teljesítménye elismeréséért különdíjat kapott! Ezúton gratulálok mindkét játékosnak! Nem volt sokkal könnyebb dolgod a 2001-esekkel sem… Őket bedobtam a mélyvízbe, hiszen náluk idősebbek között kellett játszaniuk a Budapest 2000-es bajnokságban. Ott a kilencedik helyen zártak, mégsem vagyok csalódott. Az Erima-döntőjében nem tudtunk a legerősebb csapatunkkal kiállni, sérülés és családi okok miatt, így ebben a csapatban még nagyon sok tartalék van. Elég csak arra gondolni, hogy a Gödöllő ellen 12-7-es vereséget szenvedtünk. A Gödöllő viszont átlagosan 20 feletti dobott gólokkal zárta addig a találkozóit. Ebben az időszakban, a kényszer hozta azt a döntésem, hogy átlövőből vált Burger Kriszta kapussá – a döntés bejött, nagyon ügyes és jól érzi magát ezen a poszton. Ebből a korosztályból is többen, Landi Gabi, Kincse Janka és Burger Kriszti feljátszott a 2000-es korosztályhoz. A 2002-es születésű Tóth Dorina pedig végigcsinálta az alapozást és amikor játéklehetőséget kapott, élni tudott vele. Az Erimában a gólkülönbség miatt nem jutottunk a Pest megyei döntőbe, a Pest Megye bajnokságban a harmadik helyen zárt a csapat, a Kalocsa-kupán a 2000-esek között a negyedikek lettek a lányok, míg szintén magasabb korosztályban, a Batta-kupában a 2000-esek között az ötödik lett a csapat. Elégedett vagy velük? Általánosságban elmondhatom, hogy igen, de sokat kell még fejlődni mentálisan. Hiába van egy-két húzóember, ha a többiek nem mernek kockáztatni, nem elég bátrak ahhoz, hogy végrehajtsák azt, amire az edzésen képesek. Azt kell megérteniük a lányoknak, hogy csak azért, mert valaki idősebb, nem biztos, hogy jobb is náluk. Persze most vannak a kiskamaszkorban, ilyenkor sokminden alakul bennük. Nemcsak az edzőjük igyekszem lenni, foglalkozom a lelkükkel is. Remélem tudják, bármikor számíthatnak rám. Hogy értékeled a kisebbek szereplését? A 2002-es csapatban kevés játékosom volt, a Kalocsa kupán mégis úgy lettek harmadikok, hogy tulajdonképp akkor játszottak először együtt. Volt egy-két vezéregyéniség, így például Tóth Dorina, Mórás Luca és Lázár Evelin - ők sokat tettek hozzá a csapatteljesítményhez. Jó kis csapat lett a végére, és nagyon összeállt a védekezésünk is. Ez egyébként is rendkívül fontos számomra minden korosztálynál. Úgy tartom, aki nem tud védekezni, annak nincs helye a pályán. Visszanézve a tabellákat, elmondható, hogy a csapataim azok között vannak, amelyek a legkevesebb gólt kapták. Már csak támadásban kellene fejlődnünk… A 2003-asok az Erima-bajnokságban a 7-12. hely között végeztek, a Kalocsa kupán viszont másodikok lettek. Velük mióta edzel együtt? Nagyjából másfél éve, nekik még sokat kell tanulni és szokni kell a nagypályát is. Ők egyébként lehettek volna akár elsők is a Kalocsa-kupán, ha bátrabbak lettek volna. Közöttük szerepelt egy-két 2003-as, 2004-es, 2005-ös is játékos is, Kovács Eszter, Mendre Virág, Egervári Alexa, Tóth Marina és Ignácz Laura. Kifejezetten hasznos volt mindenkinek, hogy tapasztalatot szereztek a nagyobbak között, hiszen saját korosztályaikban húzóemberek voltak/lesznek. Essen szó még a 2004-2007. közötti gyerekekről! Ők kb. huszan vannak, jövőre Havril Karcsi foglalkozik majd velük. Ügyesek, lelkesek, szerencsére remek utánpótlásunk van a jövőre nézve!
Rovat: 
Korosztály: 
Sűrű szezonon van túl Oláhné Balog Tünde, hiszen tanári munkája mellett a serdülők edzőjeként és az ÉTV-Érdi VSE IV. játékosaként is voltak elfoglaltságai, miközben részt vett a Németh Helga Utánpótlás Programban oktatóként is. Nem volt véletlen, hogy az idén ő kapta meg az Érd Sport Díjat. Azt mondja, csapatai szerepelhettek volna jobban is, de minden lányra nagyon büszke, hiszen tavalyhoz képest sokat fejlődtek, ez pedig bizakodásra adhat okot a jövőre nézve. Kezdjük az 1997-1998-as korosztállyal. Úgy alakult a bajnokság, ahogy remélted? Idén feljutottunk a nyugati csoport felsőházába, ott azonban olyan csapatoktól kaptunk ki, amelyek végül az OSB elődöntőjét játszották. A Győr végül második, a Szombathely harmadik helyen végzett. A felsőházban elért harmadik hely nagyon szép teljesítmény, jövőre ebből lehet építkezni már elérve az ifjúsági korosztályt. Összeszokott, remek kis csapat, amelynek a technikai tudása adott, taktikailag jó úton haladunk, kondícióban viszont van még hova fejlődni. Továbbra is a felnőttcsapat irányvonalát követjük a felkészülésben: elsősorban törzserősítésben, a futógyorsaságban kell fejlődni. Az idén a tizedik helyen zárt az ifi csapat, jövőre remélem, meglehet ezzel az új ificsapattal célozni az 5-8. hely valamelyikét. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, hiszen a lányok többségével csak hetente kétszer tudtam együtt edzeni, voltak, akik az ifikkel, mások a juniorokkal is edzettek. Mit gondolsz az 1998-99-es korosztály eredményeiről? A ’98-asok az Erima-bajnokságban a negyedik helyet szerezték meg Pest Megyében, míg harmadikok lettek a régióban, az országos elődöntőben pedig az ötödik helyen végeztek. A Budapest-bajnokságban sajnos már az elején több, egy-két gólos, váratlan vereséget szenvedtünk az FTC, az Angyalföldi Sportiskola, az OKSI és a Spartacus ellen, ez pedig nyolc pont mínuszt jelentett. Szerettünk volna az első háromban végezni, így azonban erről le kellett mondanunk. Az alapszakaszban a hatodik helyen zártunk, az utolsó két meccs azonban ugyanazon a napon volt, a délutáni mérkőzésre pedig nem sikerült felpörögnie a lányoknak. Nem hibáztatom őket emiatt, hiszen egy felnőttnek is nehéz lenne egy nap kétszer százszázalékosan teljesíteni. Elindultunk a Batta-kupában is mind a két, tehát a ’98-as és a ’99-es csapattal. Előbbi az első, utóbbi a harmadik helyen végzett. Nem volt rossz döntés, de jövőre, a fejlődésük miatt, egy ennél erősebb kupában érdemesebb indulni. A ’99-es csapat a Pest megyei bajnokságban a harmadik helyen végzett, sokat fejlődtek a lányok, a Budapest-bajnokságban és a Batta-kupában is egy korosztállyal feljebb játszottak. Szerepelhettünk volna jobban, a lányok is mindent megtettek a sikerért, de mindenképp bíztató az, ahol tartanak a lányok tudásban. Örülök, hogy a csapat nagy része átlagosan 70-80 mérkőzést játszott, a serdülők még többet, átlagosan százat. Tapasztalatban, rutinszerzésben ez nagyon sokat jelent. Ha jól tudom, nem vagy elégedett a szenior, az Érdi VSE IV. csapat bajnoki ezüst és Velence-kupa bronzérmeivel. Miért nem? A Budapest-bajnokságban csupán egy ponttal maradtunk el a bajnok Gázművektől és a mai napig bosszant, hogy éppen ellenük, szinte a meccs elején kiállítottak. Talán más lett volna annak a találkozónak a vége… Tavaly a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban, idén megvan az ezüst, látszódik a fejlődés. A Velence kupa harmadik helye pedig, mivel már kétszer megnyertük azt a tornát, némiképp csalódás. Örültünk volna, ha harmadszorra is megnyerjük, már csak azért is, mert így végleg nálunk maradhatott volna a kupa. Nagyon örülök, hogy a klub vezetése lehetővé teszi nekünk nemcsak az edzéslehetőséget, hanem azt is, hogy részt vehetünk a bajnokságban, így remélem jövőre még jobb helyen zárunk! Bízom benne, példaértékű, hogy munka mellett, a mozgás, a sport öröméért a mai napig lejárunk a lányokkal. Remélem pozitív példát tudunk mutatni a gyerekeknek, akiket mi tanítunk kézilabdázni!
Rovat: 
Felemás évet zártak ifi játékosaink, hiszen míg NBI-es bajnokságukban a 10. helyen végeztek, az NBII Juniorban bajnokok lettek. Havril Károly vezetőedző szerint megvan az oka annak, hogy olykor szárnyalt, olykor alulteljesített az együttes. Az ifjúsági bajnokságban az ÉTV-Érdi VSE csapata az alapszakaszban és végül a rájátszást követően a bajnokságban is a tizedik helyen végzett. Mit gondolsz erről az eredményről? A tavalyi évhez képest kevésbé összeszokott társasággal álltunk ki a mérkőzésekre, hiszen a játékosok három edzőnél edzettek, ez pedig olykor nehézséget okozott. Három különböző ember irányítása, különböző módszereivel, elvárásai alatt készülni, a meccseken más-más posztokon szerepelni nehéz feladat lenne egy felnőttnek is, hát még egy fiatal játékosnak. Azt hiszem, ez az, amely meglátszódik az eredményen, a szereplésen. Mi az oka annak, hogy nem ugyanazzal az edzővel készülnek a játékosok? Egyrészt nagy szerepe van ebben a teremlehetőségnek. Alkalmazkodunk ahhoz, mikor, hol lehet edzeni. Ha meg tudna nyílni a nagy csarnok, ez a probléma megoldódna, szét lehetne választani a különböző korosztályokat. A másik ok a létszámban keresendő. Tudás, fizikai- és technikai adottságok alapján vannak olyan játékosok, akik nemcsak a korosztályuknak megfelelően, az 1996-1997-eseknél, hanem feljebb is játszanak. Az NBII junior csapat viszont, amely nagy részben az ificsapatra épül, megnyerte a bajnokságát a Déli csoportban. Minek köszönhető ez a remek eredmény? Ebben a bajnokságban az volt a cél, hogy olyanok is lehetőséget kapjanak, akik egyébként kevesebbet játszanak az NBI-es ifibajnokságban. Kiderült azonban, hogy az egyetemi felvételinél nemzeti csapatbajnokságban elért első három helyezésért nyolc pluszpontot kapnak a tanulók. Éppen ezért onnantól nagyobb hangsúlyt fektettünk az NBII-es bajnokságra, és az NBI-es ifi bajnokságban játszattam oylanokat, akik egyébként kevesebb lehetőséget kaptak volna. Az NBII Juniorban négy csapat volt igazán az ellenfelünk, a Vecsés, a Pázmánd, a DANUKE és a Gyömrő. Egy vereséget szenvedtünk csupán hazai pályán a Vecsés ellen, talán kicsit elbizakodott volt a társaság, mert előtte a fiatal, szigetszentmiklósi csapatot 54-5-re győztük le. Végül nemcsak mi, hanem a felnőtt NBII-es csapat - amely a junior játékosokra épül – is megnyert a bajnokságot! Ebben a szezonban több játékos is érkezett ebbe a korosztályba. Érkeznek újabbak a nyáron? A ’93-’95-ös korosztályban máshonnan ideigazolt játékosok vannak többségben, a fiatalabb korcsoportoknál többnyire a saját nevelésű játékosokra épít az Érd. Két kiváló kolléganőm, Kisgergely Csilla és Oláhné Balog Tünde eredményeik és a nagy gyermeklétszám, amellyel dolgoznak kecsegtetnek azzal a lehetőséggel , hogy megfelelő tudású és mennyiségű játékos kerül ki a kezük alól, akik egyre feljebb lépkedhetnek majd korosztályonként. Az első, nagyrészt hazai nevelésű korosztályunk a ’96-97-es korcsoport. Nem beszélve a Németh Helga Utánpótlás Programról, amelyben szintén találhatunk jó adottságú gyerekeket. Sokan játszanának szívesen Érden, akik nem a mi neveléseink, de egyelőre csak a „szűk” vonzáskörzetünkből tudjuk fogadni a jelentkezőket. Nincsen kollégium, ahol ezek a lányok megfelelő felügyelet mellett lakhatnának, ez azonban nem az Érdi Sport Kft., vagy az önkormányzat hibája. Érd földrajzi helyezkedése és vonzáskörzete nem teszi szükségessé jelenleg kollégium alapítását. Sajnos emiatt még nem tudunk olyan, egyébként kiváló adottságú gyerekeket fogadni, akik messze laknak Érdtől, de nálunk szeretnének játszani. Jelenleg is keressük a klub vezetésével együtt a megoldásokat, amellyel ez a probléma kiküszöbölhető lenne.
Rovat: 
Idén is egy hellyel előrébb lépett az NBI-ben a junior csapat, az NBII-t pedig megnyerték a fiatalok. Németh Helga szövetségi kapitányként is sikeres volt, de úgy érezte most máshol van a helye. Kezdjük a harmadosztállyal. Mikor Érdre érkeztél játékosként nem sikerült, most a juniorok megnyerték az NBII-es felnőtt bajnokságot... El is vártam a csapattól. Igaz nem kezdtünk jól ősszel, kikaptunk és döntetlent játszottunk hazai pályán. Sőt, ha úgy nézzük, nyolc forduló után három verességgel és egy döntetlennel álltunk. Azt gondoltuk, hogy a kettős terhelés közepette itt többen játéklehetőséget kaphatnak, de szezon közben vált egyre fontosabbá számunkra is az NBII. Ezt követően fokozatosan kapaszkodtunk felfelé a tabellán, de ugyanakkor épp az ősz volt az oka, hogy tavasszal számolgatnunk kellett és eredménykényszerrel játszottunk, mert bajnokságot akartunk nyerni. Tavasszal hibátlanul menetelt a csapat az NBII-ben és a kulcsfontosságú mérkőzéseket is magabiztosan, nagy különbséggel nyertétek. Ennyivel jobbak lettetek? Sokat számított, hogy felépültek a sérültjeink, érkeztek új játékosok és amikor véget értek, eldőltek a további bajnokságok, akkor kiegészültünk a Buzsáki-Kovács kettőssel. Így összességében ez a csapat ennyivel erősebb a mezőnynél, ahogy az eredmények is mutatták. Ez a bajnoki cím, akár NBI/B-s tagságot is jelenthet, szükség van rá? Ez nem csak rajtunk múlik, de mi megtettük a mi részünkről, amit kellett. Sokkal nagyobb kihívást jelentene a junior játékosainknak és komoly fejlődési, előrelépési lehetőséget biztosítana számukra. Az NBI küzdelmei mellett így a felnőttek között is egy erősebb, gyorsabb, az NBI-hez jobban hasonlító bajnokságban szerepelhetnénk. Az NBI-ben hetedik helyen zárt az ÉTV-Érdi VSE, elégedett vagy ezzel az eredménnyel? Ismét lehet kicsit keserű a szánk íze, mert a rájátszásban megmutattuk, hogy csapatként küzdve mire lehetünk képesek, ez azonban nem mindig volt jellemző ránk a szezon során. Ha viszont úgy nézem, ez volt a harmadik évünk az NBI-ben, sorozatban a kilencedik, nyolcadik, idén pedig a hetedik helyen végeztünk. Vagyis folyamatos a fejlődés, mégha nem is olyan látványos, mint a felnőtteknél. Viszont az eredmények is azt mutatják, hogy egyre közelebb vagyunk az élmezőnyhöz, hogy mást ne mondjak, tavasszal nagyszerű meccsen, két góllal kaptunk ki Győrben, a későbbi bajnok otthonában. Ráadásul ez a csapat nem is mindig tud együtt dolgozni... Vannak, akik kettős igazolással máshol is játszanak felnőttben, illetve Kovács Grétát jóformán csak mérkőzéseken láttam. Óriási terhelést kaptak ezek a gyerekek idén, Gréta is akkor tudott leginkább jó teljesítményt nyújtani és segíteni a csapatnak, amikor fejben is ott volt velünk a pályán. Nem meglepő módon, a szíved csücske a rólad elnevezett utánpótlásprogram, ami nagyon sikeres volt ebben a tanévben is... Valóban, közel ezer gyerek ismerkedhetett meg a kézilabda szépségeivel és próbálhatta ki magát a programban. Nagyon fontos ez a program számunkra, amely idén már a második és harmadik osztályosok számára is tanórán belüli foglalkozást biztosított azon intézményekben, ahol ezt mindkét évfolyamban vállalták. A program mindkét helyszínen siker, idén már egymással is megküzdöttek a legjobbak... Büszkék lehetünk arra, hogy a budaörsiek milyen ugrászszerű fejlődésre voltak képesek érdi segítséggel indulva. Sok tehetséges gyereket tudtak bevonni az egyesületi keretek közé, ezen Érden is érdemes elgondolkodni, hogy a programból kijövő, jövőre negyedikes gyerekek milyen formában folytathatják. Erre az ernyőklubok jelenthetnek ősztől megoldást, bár azt gondolom, hogy 10-11 évesen már el kell jutnia odáig a gyerekeknek, hogy aki tehetséges, egyesületi szinten folytassa. Sok minden történt veled ebben az egy évben, például szövetségi kapitányként is bemutatkoztál. Azt gondolom, hogy sikeresen debütáltam, sikerült eleget tennem Hajdú János megtisztelő felkérésének. Amíg játékos voltam, évtizedeken keresztül a kézilabda állt az első helyen, most viszont kijelenthető, hogy a család és az egészség már előrébb állnak nálam. Éppen ezek miatt nemrégiben lemondtam a szövetségi kapitánykodásról, nem tehetem meg, hogy júliustól másfél hónapon át távol legyek otthonról. Ha ez most ennyi volt, akkor így kellett lennie, meglátjuk a jövőben milyen lehetőségeim adódnak majd.
Rovat: 
Érdi sportcsapat még nem végzett olyan előkelő helyen nemzeti bajnokságban, mint idén az ÉTV-Érdi VSE felnőtt kézilabdacsapata. Szabó Edina vezetőedző szerint az együttes számos nehézséggel megküzdött az év során, de a nagyszerű játékosok, a kiváló szakmai stáb és klubvezetés, sőt, a fantasztikus szurkolótábor is elégedett lehet: a bronzérem közös siker. - A sikert nem kell magyarázni, de visszatekintve tudjuk, a csapat nagyon megküzdött ezért az eredményért. Hogy értékeled a 2012-2013-as szezont? - A legfőbb célunk továbbra is az volt, hogy ott maradjunk az elitben, miközben nagyon szerettünk volna érmet szerezni. Magunkkal szemben nagy volt az elvárás és bizonyitani akartuk, hogy tudunk előrébb lépni. A közvetlen és a közvetett környezet is érmet várt el a csapattól. Ez azonban veszélyes helyzet, hiszen a cél elérésével természetes, hogy teljesíted az elvárást, viszont ha nem jön össze, az nagy csalódás. Ebben élni nem könnyü, feszültségekkel teli pillanatokat és helyzeteket eredményez. - A külvilág talán joggal várta el a harmadik helyet, hiszen a keret egyértelműen képes volt annak megszerzésére. - Mi magunk is ezt az eredményt tartottuk elfogadhatónak, volt realitása annak, hogy a csapat odaérjen a harmadik helyre. Mégsem volt könnyű, amikor az év elején mindenkitől azt hallottuk, hogy harmadiknak KELL lenni. Számomra teljesen idegen ez a megközelítés, hiszen a sportban szerencsére nincsenek előre megírt történetek. Ritkán és keveset hivatkoztunk rá, de felkészülés végére kiderült, hogy Tóth Tímeára nem számíthatunk, ezért struktúrájában egészen más lett a csapat, mint terveztük. A sztárjátékosunk, a csapat vezéregyéniségének kiválásával új helyzetbe kerültünk, ráadásul a balátlövő meghatározó poszt. A társaság erejét mutatja, hogy Tímea szerepét és góljait megosztva, illetve megküzdve érte, de sikerült a játékosainknak pótolni őt. Idén a játékunk és az eredményeink hullámzása döntően ennek, a csapaton belül megváltozott hierarchiának volt betudható, amelyhez kapcsolódott a külföldi játékosaink beépítésének nehézsége. Jól érzékelhető és számunkra is nagyon kimerítő volt, hogy a sikereinkhez önmagunkat is le kellett mindig győzni. - Az EHF-kupa mérföldkő volt az ÉTV-Érdi VSE-nek, hiszen először mutatkozhatott be nemzetközi mezőnyben. Hogy sikerült a nehézségeken túllendülni? - A lányok nagyon vártak arra, hogy a nemzetközi kupában is bizonyíthassanak. Az első fordulóban fölényes győzelmeket arattunk a Gorodnichanka ellen, a Metz, egy tavalyi Bajnokok Ligája résztvevő ellen pedig kiderült, hogy az Érd a játékban nemzetközi szinten is képes megállni a helyét. A nemzetközi mezőnybe való betöréshez azonban szükség van rutinra, amely most nekünk még hiányzott, ezért jövőre hasznunkra válik majd a metzi tapasztalat. A nemzetközi mérkőzéseink azonban lehetőséget adtak arra is, hogy a csapat és a szurkolótábor között a remek kapcsolat tovább erősödjön. - Az alapszakaszban – a statisztikát tekintve - az ÉTV-Érdi VSE 616 dobott góljával a Győr és a Ferencváros mögött a harmadik, az 539 kapott góllal a Győr után a második helyen végzett. Ez mindenképp bíztató mind a támadást, mind a védekezést tekintve, nem? - A hullámzó teljesítmény ellenére a csapat óriásit lépett előre és ez a számokban is visszatükröződik. A tavalyi gólkülönbségnél lényegesen jobban teljesítettünk (463-458 – a szerk.), amely mutatja a jó kapusteljesítményt és a védelem erejét is. Ugyanilyen elégedett vagyok a dobott gólokat tekintve. Nagy köszönet illeti meg a játékosok mellett a szakmai stábot. A két kapusedzőnk, Rácz Marianne és Turkalya Katalin fantasztikus munkát végzett és segítőm, Neukum Tamás is sokat segített. Nagyon fontosak az orvosi stáb tagjai, dr. Kator Miklós és Kiss Kálmán, akik szakmai hozzáértése és a fáradtságot nem ismerő odaadása biztos támpontot jelent mindenkinek. Az ÉTV-Érdi VSE ereje a háttérben dolgozókban is rejlik, és itt megállnék egy pillanatra, hogy gratuláljak Tekauer Norbertnek, Mórás Zsoltnak és T. Mészáros András polgármester úrnak, akik ezt a klubot megálmodták Érden és az elmúlt hat év örömeit, sikereit és nehézségeit sok remek, a kézilabdát szerető és értő edzővel, játékossal és segítőkész emberrel közösen megvalósították. Minden siker elérése közös, mindenki csinálja a feladatát és azt teszi a saját területén hozzá, amiben a legjobb. Ez még a szurkolóinkra is maximálisan igaz! Úgy működünk együtt, mint egy igazi jó csapat. - Szakmailag hogyan értékeled a csapatot és annak játékát? - A beállós, illetve a beálló körüli játékban sokat léptünk előre, de van még hova fejlődni. Ebben óriási tartalékaink vannak még és a csapat játékának az alappillére kell, hogy legyen a jövőben. Stabil és erős a védekezésünk, de az indításaink, illetve lerohanásaink hatékonyságát növelni kell. A kapusaink rengeteget fejlődtek ebben a szezonban. Úgy gondolom, hogy jövőre egyenletesebb teljesítményt nyújtanak majd, valamint képesek lesznek mérkőzéseket eldönteni. Feltétlenül meg kell említenem Szvetit, aki hihetetlenül eredményes volt a 7 méteresek védésében. A szélső játékosaink nagyon jó képességű, techikailag remekül képzett lányok, akiktől lényegesen nagyobb aktivitást és több egyéni kezdeményezést vártam és várok a következő szezontól. Az átlövőink közül Kovács Anna végleg kulcsjátékossá vált. Ezt a szerepet egy fiatal játékosnak felvállalni nem egyszerű, de Anna bizonyította, hogy minden szempontból alkalmas rá. Védekezésben az attitűdje sokat változott pozitív irányban. Sokat játszik és ez segíti abban, hogy egyre tudatosabb és kiegyensúlyozottabb legyen a játéka. Szekeres Klári igazi vezér a védekezésünkben és támadásban is bátrabb. Az edzéseken mutatott játéka alapján a gólgyártásban is lehetne a legjobbak között akár nemzetközi szinten is. Nagyon bízunk Kláriban, már csak neki kéne ezt magáról igazán elhinni. Kicsit hasonló cipőben jár Bognár Barbara, aki jól játszott ebben a szezonban, de meggyőződésem, hogy képes a világ egyik legjobb játékosává válni. A rájátszásban közvetlenül a sérülése utáni időszakban az orvosi stáb tagjainak támogatásával úgy érzem, nagyot lépett előre, bármilyen furcsa is ezt mondani. Reméljük, gyorsan visszatér a pályára a sérülése után és újra csapatunk egyik erőssége lesz. Wolf Alexandra maradt a felsorolás végére, akinek az érdi pályafutása jól jellemzi a csapat három éves NBI-s történetét. Keményen megküzdött önmagával és az edzőjével, mert az erőnléti állapotát fokozatosan hozzá kellett igazítani az egyre magasabb követelményekhez és célokhoz. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy realizálni tudja a meglévő kézilabda tudását és rutinját. Úgy gondolom, hogy visszanézve, az eredmények ismeretében már nem emlékszik a legnehezebb pillanatokra és nem bánja a rengeteg harcot. A példamutatását elfogadta a többi játékos, a fontos pillanatokban valódi vezér volt a pályán és óriási szerepe volt az éremszerzésben. A következő szezonban még magasabb szinten probálhatja ki magát, tehát az erőfeszítéseinek nincsen vége! Meg fogja csinálni, mert erős játékos fejben is, én pedig ott „állok majd a nyakán”, ahogy ezt már megszoktuk. A társaság nagy része együtt marad, Tóth Tímea mellett Vincze Melinda és Kristina Elez távozik. - Mit vársz a következő szezontól? - Lezárult egy hároméves periódus, amely elsődleges célja az volt, hogy összeálljon a csapat. A jövőben szeretnénk megőrizni a helyünket a magyar bajnokság elitjében és betörni nemzetközi porondon is jegyzett csapatok közé. Rengeteg lehetőség van még a játékosainkban és a játékunkban, valamint továbbra is fontosnak tartjuk a saját nevelésű játékosok beépítését. Ebben az évben két fiatal készült és játszott az első csapatban. Kovács Gréta és Oláh Nóra is biztosította a helyét a jövő évi keretben, ez a tény a szakmai stábnak szintén nagy siker és öröm. A következő felkészülési időszakban lehetőséget szeretnénk adni több fiatal játékosnak, Buzsáki Niki, Győrffy Alexandra, Kamuti Réka és talán Tóth Szabina is bekapcsolódhat az első osztályú együttes munkájába. Természetesen ambíciózus, remek új játékosok is érkeznek hozzánk, akikkel elérhetőek a következő három éves időszakra eltervezett célok. Hozzáértő szakemberek dolgoznak az utánpótlásban rengeteg tehetséges fiatallal. Mindig elcsodálkozom és nagyon motivál, amikor látom, hogy milyen sok fantasztikus tehetség játszik a klubban. A magyar lányokban tényleg lehet valami titkos kézilabda gén, amely a legjobbak közé emeli őket. Az elmúlt években beindítottuk a Németh Helga programot is, amely ma már több mint ezer gyereket ismertet meg a kézilabdázással Érden és környékén. Ezek a területek egyformán fontosak a klub jövőjének szempontjából. Rengeteg ötletünk és tervünk van még, amivel a kézilabdát és sportot tudjuk tovább népszerűsíteni a gyerekek és a sportot szerető érdiek között. Nem félünk az új ötleteinket és az elképzeléseinket megvalósítani és remélem, erre a jövőben is lesz lehetőségünk. - Összességében elégedett vagy ezzel az esztendővel? - Az eredmény nagyon fontos, de az ahhoz vezető út: a mindennapok, az elvégzett munka, a nehézségek, az örömök, a szurkolók, ahogy az egész összeért – az út, amit végigjártunk, ami megtölti tartalommal ezt az eredményt, az is fontos. És ez az, amely igazán értékessé és pozitívvá teszi számomra az évet és amiért annyira szeretem ezt a munkát, no meg az embereket, akik körülvesznek.
Rovat: 
Korosztály: 
Nagyot fordult a világ négy hónap alatt Oláh Nórával: év elején igazolta vissza az ÉTV-Érdi VSE az NBI-es felnőtt keretéhez, de kettős igazolással továbbra is játszik az NBI/B-s Tökölnél, miközben játékvezetőként is helytáll. Pályafutása legjobb eredményét érheti el a hétvégén, így bízik benne, erős lesz a csapat a bronzmérkőzés harmadik találkozóján szombaton a Vác ellen. Nagyon keményen készültök a szombati meccsre. Mit vársz tőle? Mindenképp győzelmet várok, nagyon sokat készülünk rá a lányokkal. Egymás között, az edzői stábbal is sokat beszélgetünk az ellenfélről, a héten többször is videóztunk és most még az édesanyámmal is gyakran ez a téma közöttünk. Ő miben tud neked segíteni? Ha olyan meccset nézünk, amikor játszottam, akkor elmondja a véleményét az én játékomról, mit lehetett volna esetleg másként megoldanom. Ha pedig nem voltam a pályán, az ellenfél játékosait elemzi ki. Minden visszajelzésre szükségem van! 1-1 az állás, a mindent eldöntő mérkőzés azonban a mi otthonunkban lesz. Aki itt nyer, az a harmadik helyezett, nagy a tét, de nekünk plusz előnyt jelentenek a saját szurkolóink. Ugyanakkor talán nagyobb is rajtunk emiatt a nyomás. Voltál már ennyire kiélezett helyzetben játékosként? Biztosan tudnék mondani olyan meccseket utánpótláskoromból, amikor nagyon fontos volt a győzelem, vagy éles helyzetbe kerültem, de az NBI mégis csak a csúcs! Mi segít ebben a fontos lélektani helyzetben? Edinával sokat beszélgetek, ha szükséges, az édesanyámra is számíthatok, de elsősorban a játékosnak kell ezt a fejében helyére tenni és a helyzetet megfelelően kezelni! Nagyot fordult veled a világ négy hónap alatt… Kicsit felfoghatatlan, ami mostanában történik velem! Nem is tudom hova tenni, talán ezért nem is kerülök olyan helyzetbe, hogy „elszálljak magamtól”. Fiatal játékos vagyok, aki még nagyon az út elején jár, sokat kell fejlődnöm, kellő alázatra és figyelemre van szükségem. Mámoros négy hónapon vagyok túl, amely nagy hatással van a jövőmre is, de mindig többet szeretnék elérni. A héten indította el az ÉTV-Érdi VSE azt az akciót, amely a női játékvezetők fontosságára hívja fel a figyelmet, ezért május 11-én megrendezzük „A rózsaszín síp akciót”. Te vagy az esemény arca, hiszen játékos karriered mellett több éve játékvezetőként is megállod a helyet. Mit szóltál, amikor értesültél az akcióról? Néhányan ugrattak, hogy „kis celeb lettem” és furcsa, hogy nagyon sok helyre kikerült Érden az akciót hirdető plakát az arcképemmel. Nem szeretek szerepelni, de fontosnak tartom ezt a kezdeményezést és nagyon egyetértek a program lényegével. Sajnos kevesen vagyunk olyanok, akik egyszerre játékosként és játékvezetőként is lépkednek előre a ranglétrán, pedig egyik sem zárja ki a másikat. Négy éve végeztem el a tanfolyamot, és gond nélkül tudom egyszerre a kettőt csinálni. Ha minden jól megy, még legalább tíz évig az NBI-ben játszhatok, utána azonban lesz hová továbblépnem, akár nemzetközi szinten is bizonyítani játékvezetőként is.

Támogatóink