Szülői beszámoló az ÉRD U13, U14-es csapatainak presov-i tornájáról. Az írást változtatás nélkül közöljük és ezúton is köszönjük!
Ha kell egy jó csapat....Egy nemzetközi kupa 4. helyezésének margójára
(ahogy mi, szülők látjuk)
Az idei év egy nemzetközi megmérettetéssel kezdődött az érdi utánpótlás 2000 és 2001 korosztálya számára. A gyerekek január 2. és 6. között Eperjesen (Presov) voltak, ahol szlovák, cseh, litván, szerb csapatokkal vetették össze tudásukat.
Sajnos, a 2000 korosztály csak versenyes kívüli, edzőmeccsek keretében, mivel ebben a csoportban sokan visszamondták a nevezést. A lányok így is hozták szokott formájukat, 5 meccs közül 4 fényes győzelemmel, az elvesztett meccs viszont komoly sérüléssel zárult. Sikereik egyik fő oka, hogy a csapat szinte soha nem tapasztalt egységes védekezéssel tudott harcolni a győzelmekért.
A 2001 csapat első nemzetközi mérkőzésén vett részt, ahol nagyon lelkesen küzdöttek. Aki megnézi az eredményt, annak egyértelmű, hogy az aranyérem tényleg csak egy karnyújtásnyira volt a csapattól, és ez – hiába is tagadnánk – fájó része a történetnek.
De higgyétek el, ha lehetne receptre írnám fel a fáradt lelkű és kedvetlen embernek, hogy töltsenek el egy kis időt a csapattal ilyen körülmények között. Akkor láthatnák a gyerekek végsőkig megfeszített küzdelmét, az örömöt, amit egy-egy megnyert meccs okoz. Láthatnák, hogy ezek a gyerekek mennyire összeszokott, a másikra odafigyelő társaság, ahol nemcsak a közös győzelem a cél, hanem az is, hogy mindenki labdához ( és sikerhez) jusson a pályán. Észrevehetnék, hogy a szülők hogyan biztatják a másik gyerekét, mennyire tudnak örülni sikerének. Meghatódhatnának, amikor az 1-1 góllal elvesztett meccsek után a csapat nagy része vigasztalhatatlanul zokog. És nem utolsó sorban láthatnának két nagyszerű edzőt, Kisgergely Csillát és Kemény Andreát, akik évek óta egyengetik a gyerekek útját. Az ő munkájuk, igyekezetük, tudásuk és szeretetük nélkül nem lenne ugyanaz a csapat.
Talán ez az oka annak, hogy bár a csapat „csak” 4. lett, mégis:
– itt volt a legjobb kapus,
– itt volt a legkevesebb kapott gól (36, az aranyérmes csapat 61 góljával szemben), ami nemcsak a nagyszerű kapusmunka, hanem a nagyon komoly, egységes védekező játék eredménye is,
– megverték az aranyérmes csapatot, amely a szlovák bajnok Michalovce utánpótlás csapat
– a hét lejátszott meccs közül 5-öt megnyerték, a másikakat 1-1 góllal vesztették el.
Még laikus szemmel nézve is látványos a csapat szakmai fejlődése, összefogott csapatjátéka.
Ezúton is köszönjük az Érdi Sport Kft.-nek, hogy lehetővé tette a gyerekek nemzetközi versenyen való szerepeltetését!
Két és fél perccel a vége előtt Kamper hozta közelebb csapatát, majd egy perccel később újra ő volt eredményes. A mindent eldöntő találatot nem sikerült megszerezni, az utolsó perc elején egyenlített Kamper. Volt azonban még idő, Vukcevic értékesített egy ziccert így visszavéve a vezetést 28:27-re. Gyorsan nem tudta befejezni támadását a Vác, kétszer is faulttal állítottuk meg az ellenfelet. Konkoly Csaba két és fél másodperccel a vége előtt kérte ki utolsó idejét, összeállt a szabaddobáshoz a Vác, a sáncoló kezek között utat talált Nikcevic lövése, egyenlített a lefújás pillanatában a hazai csapat.Értékes pontot szereztünk idegenben, amivel megőriztük négypontos előnyünket a váciakkal szemben, valamint a táblázaton pontszámban beértük és jobb gólarányunkkal megelőztük a Dunaújvárost, vagyis felléptünk a dobogóra.
Felváltva estek a gólok, nem túl nagy ütemben, az idő egyre fogyott, az előny pedig nem csökkent. Az utolsó tíz kezdetén Gridnyeva hatástalanított egy büntetőt, felszabadultan, látványosan kézilabdázott csapatunk. A legnagyobb trükk a végén a kapufán csattant, de Vukcevic arckifejezése, és még vezetőedzőnk, Szabó Edina mosolya is arra utalt, hogy ennek ellenére sem lehet egy pillanatig sem rossz érzésünk a mérkőzés után. Újabb fontos győzelmet szereztünk hazai pályán, így továbbra is őrizzük felsőházi tagságunk. A következő hétvégén idegenbeli rangadó vár csapatunkra, Vácott lépünk pályára szombat délután. 
