Interjú Győri Barbarával és Szabó Laurával

A kapusok már végeztek, de a mezőnyjátékosoknak két órás tréninget vezényel Oláhné Balog Tünde „Alapozás 2.0. Az utolsó negyedórákat nagyon elszúrtuk a legutóbbi meccseken, így most futás-erősítés, futás-erősítés, ez a program.” – avat be Szabó Laura. Valóban, több olyan mérkőzés is volt, amikor szoros eredményről, a vége nagyon sima vereség lett. „Amikor több góllal is vezettünk esetleg, akkor túlságosan megnyugodtunk és sorozatosan hibákat követtünk el. Ha vesztésre álltunk mondjuk a szünetben, akkor úgy jöttünk ki, hogy megpróbáljuk és mikor láttuk, hogy nem sikerül, akkor teljesen feladta a csapat.” – próbálja megfejteni az okokat Győri Barbara.

Látom rajtuk, hogy ismerik egymás gondolatait is, szinte befejezik egymás mondatát – mindketten ugyanabban látják a legnagyobb problémát. „Van, akinek ez hobbi és a tanulásra tesz fel mindent. Nekünk a kézilabda az első, minden mást alárendelünk ennek. Felnőttként kézilabdázóvá szeretnénk válni, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, így lépünk pályára és így is edzünk – sajnos nem mindenkinél van ez ugyanígy.” – összegez a kapus, Barbara. A beállósként már a juniorban is lehetőséghez jutó Szabó Laura hasonlóképpen gondolkozik – „Mindannyian máskor kezdtünk kézilabdázni és máshol tartunk, nem vagyunk egyformák. Mi minden meccsen bizonyítani szeretnénk és folyamatosan fejlődni.”

Sok áldozattal, lemondással is jár ez a döntés, kérdezem Barbarát – „Leginkább azzal, hogy innen vannak barátaink, nincs időnk az iskolatársakkal bárhova elmenni. A hétvégéket is együtt töltjük, szóval jó, ha kéthavonta jut időnk egyszer-egyszer másokra.” Magyarán nem csak kötelezően együtt töltött edzésekről, hanem egy közösségről is van szó. „A csapatban kiváló a hangulat, szeretjük egymást. Volt már „ottalvós buli”, meg mindenféle közös program, úgyhogy ezzel nincs gond” – mondja Laura.

És, hogy mi kéne, hogy túllépjen a csapat a vereségeken, és ne negyvenöt percig tartson egy mérkőzés – „Kezdésnek, ha nyernék Veszprémben, az jó lenne.” kezdi Barbara, aztán átveszi a szót tőle Laura „Igen, az lendületet adhatna a novemberi meccsekre és talán kitartana addig, hogy Dunaújvárosban is győzni tudjunk.” Végül Barbara mondja ki a végszót „Talán egész szezonban J Jobbak vagyunk annál, mint ahogyan eddig játszottunk, csak valahogy nem tudjuk a pályán visszaadni. El kell hinnünk, hogy jobbak vagyunk ennél, és meg is kell mutatnunk, akkor sikerülhet megnyerni ezeket a meccseket.” Szerintem ezzel Balog Tünde is elégedett lenne, és talán az edzéseken is lenne némi engedmény. Őt ismerve, erre mondjuk ne fogadjunk nagy tétben…