Az ÉTV-Érdi VSE történetének legfiatalabb felnőtt NBI-es játékosa Buzsáki Nikolett, aki 18 évesen és 47 naposan, nem kisebb ellenfél, mint a Győri Audi ETO KC ellen lépett először pályára. Mindent megtesz azért, hogy stabil NBI-es kézilabdázó válhasson belőle és tudja, hogy még rengeteget kell tanulnia ehhez.
Rögtön a BL döntős ellen kezdtél, nem semmi…
Izgultam is rendesen, ami azt illeti. A lányok nagyon kedvesek voltak és nyugtatgattak, hogy minden rendben lesz, aztán ettől egészen meg is nyugodtam. A bemelegítésnél és az első félidőben nem is volt gond, csak a szívem majd kiugrott a helyéről, mikor Edina szólt, hogy mozogjak. Életemben nem izgultam még ennyire, csak az járt a fejemben, hogy úgy figyeljek Radicevic-re, mint még soha semmire és ne kapjunk rólam gólt.
Tizennyolc évesen mutatkozhattál be az NBI-es felnőtt csapatban, vagyis Te vagy a legfiatalabb…
Óriási megtiszteltetés és persze felelősség is. Nyáron részt vettünk az edzőtáborban a csapattal, szó volt róla, hogy esetleg majd a felnőttel is edzünk, de aztán Kamuti Réka (aki egyébként a legjobb barátnőm) lesérült és erre nem került sor. Jó lenne, ha ez nem egyszeri alkalom lenne, és egyre közelebb kerülhetnék a kerethez.
Rengeteg mérkőzés van a lábadban, nem csak a juniorban, NBI/B-ben is játszol, hogy bírod?
Nagyon sok a mérkőzés, ami megterhelő. Nem sok szabadidőm van, de az a cél lebeg a szemem előtt, amit még gyerekkoromban kitűztem magam elé, hogy NBI-es kézilabdázó legyek. Ezért mindent megteszek, sokszor még azt is mondták rám, hogy túl komolyan veszem ezt az egészet. Szerintem pedig e nélkül az akaraterő és alázatosság nélkül semmire sem vinném. Minden mérkőzésen a maximumot próbálom nyújtani, ami nem könnyű, mert sokat várok el magamtól.
Milyen játékosnak tartod magad, milyen vagy a pályán?
Nagyon gyors vagyok és erős, amit sikerül is kamatoztatnom. Sokat fejlődtem, mióta Érden játszom. Tovább gyorsultam és taktikailag is képzettebb lettem, de fiatal vagyok, rengeteget kell még tanulnom. Szinte minden mérkőzésen látok valakitől egy olyan mozdulatot, egy olyan cselt, egy védekezést, amit úgy gondolok, jó lenne eltanulni.
Mennyire hangsúlyos az életedben a kézilabda, minden mást ez alá rendelsz?
Ahogy mondod, ez a legfontosabb, de nem az egyetlen. Gőzerővel készülök az érettségire, külön tanárokhoz is járok, hogy minél jobban sikerüljön. Ősztől a TF-re szeretnék járni, érdekel a humánkineziológia, de valószínűleg inkább edzőire megyek. Szeretem a gyerekeket, szeretek velük foglalkozni, azt mondják az eszem is meg van hozzá, és érdekel is az edzősködés.
Hogyan és mikor jelent meg az életedben a kézilabda?
Négy éves koromtól táncoltam és hasonlók, a rockitól erősödtek meg a lábaim. Rokonunk, Gálhidi Zsuzsa néni egyszer nálunk járt és lenyomatott velem tíz fekvőt kilenc évesen. Azt mondta jó erős kiscsaj vagyok, próbáljam ki nála a kézilabdát – nem volt visszaút, fél évvel később mikor döntenem kellett, az új élmények, a csapattársak és minden egyéb a kézilabda felé billentették a mérleget.
A családodtól minden segítséget meg kapsz?
Igen, nagyon szerencsés vagyok-e tekintetben. Nyugodtak otthon a körülmények és mindenben támogatnak – nekem tényleg „csak” teljesítenem kell. Sportos családból jövök, így ezzel nem volt gond, nem csak megértik, maximálisan támogatják is a karrierem. Apró dolgokban is tetten érhető ez, mert például egyre inkább oda figyelek arra, hogy mit eszem, és Anyukám ebben óriási segítség, reggelente egész napra elég ennivalót készít nekem, aztán már csak vacsorázni érek haza.
Mennyire sikerült megismerned a felnőtt csapattársaid, hogyan fogadtak?
Pénteken nagyon későn értünk haza Győrből, sehogy sem tudtam volna már közlekedéssel haza menni. Tóth Timi gyakorlatilag kétsaroknyira lakik tőlem, összegyűjtöttem minden bátorságom és megkértem vigyen el. Alig ismertük egymást, nem sok időt töltöttünk még eddig együtt, gyakorlatilag az edzőtáborban és két meccsen, ha találkoztunk. Ennek ellenére elvitt, aztán még fél órát beszélgettünk miután haza értem. Nagyszerű kézilabdázónak és kiváló embernek tartom őt, az pedig külön jól esett, hogy ennyire közvetlen volt velem. Szóval remélem, jó úton járok.
Volt már olyan, hogy te nyertél meg a csapatodnak egy meccset?
Ezt én nem tudnám megmondani.
Vagy csak szerénykedsz…
Én ilyet nem mondhatok ki…
Talán a Siófok elleni meccset te döntöd majd el?
Rajtam és a hosszú ujjú pólómon, ami mindig rajtam van, nem fog múlni! 
