Tóth Tímea készült arra, hogy ez lesz az utolsó év a sportpályafutásában, és úgy tervezte, a pályán harcolva, tudása legjavát nyújtva búcsúzik az élsporttól. A világbajnoki második helyezett, Bajnokok Ligája gólkirálynő balátlövő azonban nehéz döntést hozott az ÉTV-Érdi VSE vezetőségével közösen: januártól befejezi aktív pályafutását. A csapattól természetesen nem búcsúzik, továbbra is a lányokkal marad, igaz, ezentúl a háttérből, az évek alatt megszerzett tapasztalataival igyekszik segíteni őket a céljaik elérésében.
Jó látni, hogy tudsz mosolyogni, de gondolom nem volt könnyű elfogadni, hogy a tervezettnél fél évvel hamarabb fel kell hagyj az élsporttal?
Egy sportoló belül érzi, hogy már mikor nem az igazi. Tavaly augusztusban, másfél éven belül másodszor is meg kellett műteni a térdem, porcleválás volt benne, mára teljesen elkopott a külső porcom. Egyre nehezebben regenerálódtam és bár mindent megtettem a gyors gyógyulás érdekében, ez sem ment úgy, mint régebben. Decemberben aztán leültünk Edinával, hogy megbeszéljük a folytatást és abban állapodtunk meg, hogy a következő egy hónapban megnézzük, segítségére tudok-e még lenni a csapatnak vagy sem. Pár nap után azonban be kellett látnom, már nem tudom felvenni a versenyt a fiatalokkal és úgy éreztem, hogy a térdem sem jön rendbe teljesen. A múlt héten egyeztettünk a csapat vezetőségével és közösen hoztuk meg életem egyik legnehezebb döntését. Akkor még nagyon el voltam keseredve, de másnap már bizakodva tekintettem a jövőm elé.
Említetted, hogy mindent megtettél a gyógyulás érdekében.
A műtét után egy héttel már a gyógytornásznál voltam a Sportkórházban, volt, hogy többen is foglalkoztak velem, annyira fel akartam épülni. Az orvosok azonban éreztették, hogy a térdem már nem lesz élsportra alkalmas állapotban, de mondani persze nem merték nekem. Amikor felépültem, elkezdtem edzeni a csapattal, ott voltam a kispadon, de Edina hamarabb meg merte fogalmazni, mint én, hogy az egészségem lenne veszélyben, ha erőltetnénk a játékot.
22 év élsport után nagyon nehéz lehet elfogadni, hogy itt a vége.
Már a nyáron tudtam, hogy ez lesz az utolsó szezonom, persze én úgy szerettem volna visszavonulni, hogy aktív, hasznos tagja vagyok a csapatnak. Fontos, hogy egy sportoló felkészüljön erre a helyzetre, bár százszázalékosan ez nehezen sikerülhet. Igyekszem a jövőbe tekinteni és nagyon örülök, hogy az érdi csapat vezetősége maximálisan mögöttem áll, támogat ebben a helyzetben. Arra is figyelnek, hogy ne csak a csapatnak, hanem nekem is jó legyen.
Vannak terveid a jövőre?
Még nagyon friss a döntés, így nem tudom, hosszabb távon mihez kezdek. Az biztos, hogy a sporttól, a kézilabdától nem szeretnék elszakadni. Szeretném magam tovább képezni, hiszen ez elengedhetetlen, ha később például edzőként dolgoznék. Ami biztos, most lesz időm frissíteni a nyelvtudásomat, több időt töltök majd az egyetemen is, hiszen sportszervező szakra járok és persze több időm lesz a magánéletre.
Visszaemlékezve a pályafutásodra, mely szép pillanatokat idéznéd fel?
Azt, hogy tíz éven át a Fradi játékosa lehettem, nagy élménynek nevezném. Ugyancsak kiemelném az elmúlt éveket, amelyeket Érden töltöttem, hiszen egy nehéz, fájdalmas időszak után igazoltam ide, és meggyőződésem, hogy életem legjobb döntése volt. Sosem felejtem el, amikor először találkoztam a csapattal: a fiatalok csillogó tekintettel, nagy örömmel fogadtak. Bár már nem kell napi szinten edzésre járnom, ott leszek a meccseken, hiszen a lányok tudják, hogy a jövőben is mindenben számíthatnak rám. Persze ez most úgy hangzik, mintha búcsúznék, pedig a csapat vezetőségének köszönhetően tovább dolgozhatok a klubért, így a szurkolóktól is lesz alkalmam elköszönni.
