Mérkőzés beszámoló

Korosztály: 
Nagy küzdelem árán döntetlent értünk el idegenben. Négy góllal vezettünk az utolsó negyed óra kezdetén, majd ismét jött a holtpont. Az utolsó percben egyenlítettünk és mentettünk egy pontot. A januári mérkőzéseink eddig felemás képet mutattak, kikaptunk hazai pályán a Fehérvártól, majd nagyon simán megvertük a Debrecent. Viszont 2013-ban először léptünk pályára idegenben. A Dunaújváros az idényben már megmutatta, hogy bárkire veszélyes lehet otthon, a Ferencváros ellen értek el döntetlent. A mérkőzés ugyanúgy kezdődött, ahogy a Debrecen elleni hétközi találkozó. Hosszú támadásokkal, kevés jó megoldással. Labdavesztéseinket indításokkal bosszulta meg a hazai csapat, igaz nem jó százalékkal. A tizedik percben, két Kovács Anna góllal vezettünk először a mérkőzésen (4:3). A védekezésünk jól működött, felállt fal ellen sokáig csak Takács Dusmáta, az ellenfél beállósa tudott gólt lőni. A lövőkre kiértünk, sáncoltunk, vagy a kapus védett - szélről kísérletei sem nagyon voltak az újvárosiaknak, ezzel együtt is, a huszadik percben 10:9-nél a hazai csapatnál volt az előny. Sara Vukcevic-et az első félidő közepén Takács egy olyan szituációban könyökölte le, aminél a játékvezetők gólt ítéltek - a kőkemény montenegrói vissza sem tudott állni a mérkőzésen. Balog Beáta az indulások után magabiztosan lőtte ziccereit, Bognár Barbara betörésekből volt eredményes, Kovács Anna pedig nagy elánnal játszott. A 28. percben még döntetlen volt, de gyors egymásutánban szereztünk három gólt, először nőtt ekkorára a különbség, a szünetre azonban ebből csak kettőt sikerült megtartani. Szabó Edina a félidő kezdete után hamar időt kért, mert nem azt látta, amit a szünetben megbeszéltek és elképzeltek. Ennek hamar meg is lett az eredménye, Wolf befutásából adtuk el többször a játékot nagyszerűen. A védekezés is működött, több alkalommal is megállítottuk a Dunaújvárost, volt olyan támadásuk, amikor 3x is visszapattant, visszakerült hozzájuk a labda, mégsem tudtak gólt szerezni. A negyvenegyedik percben végre sikerült négy gólosra növelni az előnyünket. Ez azonban minket tett túlzottan elbizakodottá, felhoztuk, felépítettük a hazai reményeket, hét perc gólcsend után egyenlített Ferling. Hiába védekeztünk többször passzívig, hiába tudtuk, hogy ő fogja elvállalni, belőtte. És megint, aztán megint. Kovács Anna átlövéseivel a döntetlent tartottuk és az előny mindig nálunk volt. Egészen az 57. percig, amikor 3:2 után, 26:25-nél átvette a vezetést a hazai csapat. A lépéselőny az ellenfélnél volt, de Kovács Anna újra egyenlített, majd az utolsó két perc kezdetén kiállították a mezőny legjobbját. Bódi hetesét kivédte Gridnyeva, hiába támadtunk, nem voltunk eredményesek. A Dunaújváros viszont gólt szerzett fél perccel a vége előtt, amit Elez átlövése egalizált. Még rohant a hazai csapat, annyira, hogy pár másodperc akár indítani is maradt volna, de nem jutottunk el időben a hazai kapuig. Maradt a döntetlen. Megint egy fájó pontvesztés, az alapszakaszban már a harmadik. A felsőház nem lett messzebb, viszont a jó teljesítmény többektől várat magára. Fontos mérkőzés következik jövő szombaton hazai pályán, a Kiskunhalast fogadjuk négypontos meccsen.
Korosztály: 
A szezon legnagyobb arányú győzelmével indítottuk az alapszakasz második körét. Hazai pályán, magabiztosan győztük le a Debrecent a hétközi fordulóban. Már a félidőben nyolcgólos volt az érdi előny, amely a végére húszra duzzadt. Igazi csapatmunkával nyertünk, a pályára lépő mezőnyjátékosok kivétel nélkül gólokkal járultak hozzá a sikerhez. Győzelmünkkel újra a legjobb négy között vagyunk a tabellán. Csak pár nap volt regenerálódni és fejben helyre tenni a dolgokat, mert fájó vereséget követően kellett újra hazai pályán játszani. Szabó Edina négy helyen változtatott a kezdőcsapatot illetően, szélsőit és irányítóját is cserélte. A szurkolók az első öt percben jelezték, hogy többet várnak a csapattól. A csapat pedig vette a lapot (és az első akadályt). Igaz nem indult könnyen a mérkőzés, kettő-nullás vezetést követően, hat percig nem lőttünk gólt. A kilencedik percben így még csak 2-2 volt, de a mérkőzésen ekkor volt utoljára döntetlen az állás. Kristina Elez az első félidőben csak védekezett, de tette a dolgát és olykor igyekezett gyors támadásokat is szervezni. Oguntoye nagyszerűen kezdett az érdi kapuban, az első félidőben hét gólt kapott és bőven 50% feletti teljesítményt nyújtott. Szekeres Klára és Kovács Anna átlövéseivel 9-4-re vezettünk és a védekezésünk is nagyon jól működött. Nem volt megtorpanás a lendületünkben, szünetig nyolcgólosra növeltük az előnyünket. Fordulás után is az érdi akarat érvényesült, a különbség tovább nőtt, a 37. percben már 10 gól volt közte. A fiatal debreceniek egyre többször maradtak le védekezésnél, amiből kiállítások sora következett, kettős emberhátrányba is kerültek két alkalommal. Az egész csapat nagy akarattal küzdött és sokkal pontosabban kézilabdázott, mint szombaton. Elez hajszálpontos átlövéseivel megcsillogtatta kvalitásait, Koren jobbátlövőként sem vallott szégyent, Wolf pedig beállós poszton is megmutatta magát, hogy a mérkőzés elején orrba vágott és minden helyzetét értékesítő Vukcevic is szusszanhasson egy keveset. Az utolsó tíz perc kezdetén még csak 27-14-re vezettünk, de a második félidőben 4:2-es védekezés megzavarta a vendégeket, a végén pedig fel is adták a küzdelmet. Kiváló indításai után, megszerezte első NB1-es felnőtt gólját Kovács Gréta, a slusszpoént pedig Vincze Melinda tette a végére, utolsó pillanatokban szerzett találatával húsz gólos lett a különbség. Egy pillanatra meg szabad állni és lehet örülni. Nem azért, mert legyőztük a fiatal Debrecent. Azért, mert csapatként győztünk, és talán visszataláltunk a helyes útra. Így, csapatként esélyünk van bejutni az elődöntőbe, ahová még nagyon hosszú út vezet.
Korosztály: 
A félidei négygólos vezetésből, háromgólos vereség lett a vége. Az eleje ismét az ünneplésről szólt. Először léptünk parkettre hazai pályán a sikeres Európa Bajnokság után, így nem maradhatott el a válogatott játékosok üdvözlése. Természetesen az ellenfélre is gondoltunk, így Triscsuk Krisztina és a válogatott másodedzője Siti Bea is ajándékot kapott, ahogyan a mérkőzést helyszínen megtekintő szövetségi kapitány, Karl Erik Böhn is. Kristina Elez a horvát válogatottal szerepelt az EB-n, Sara Vukcevic aranyérmet nyert Montenegróval, Vincze Melinda és csapatkapitányunk, Szekeres Klára pedig bronzéremmel tértek haza Szerbiából. A mérkőzés aztán nagyszerűen indult, büntetőből szereztük meg a hétméterest. Majd három perc gólcsend, mi nem találtuk el a kaput, a fehérvári indítások pedig nem voltak elég pontosak, hogy gól születhessen belőlük. Csak az ötödik percben talált be büntetőből a vendég csapat (2-1). Vincze Melinda menetrendszerűen indult a balszélen, záporoztak a pontos labdák irányába és a befejezésekkel sem volt gond. Felállt fal ellen viszont egyik csapat sem találta a védekezések ellenszerét, szinte minden gól indulásból, az ellenfél hibájából született. Janurik Kinga jól kezdett az érdi kapuban, míg a mások oldalon Szikora az érdi kapufával volt jó barátságban. A kilencedik percben még 5-2-re vezettünk, de két pontos jobboldali indulással 5-4-re feljött az FKC. A harmadikat igaz kihagyta Azari, de büntetőt kapott és Vukcevic-et kiállították. Az egyenlítési kísérlet Gridnyevában akadt el. Hét-hétnél mégis utolért minket a Fehérvár, Emberovics akciógóljával. A tizenkilencedik percben, a mérkőzésen először kerültünk emberelőnybe, majd két perccel később újabb kiállítást ítéltek a vendégeknek - a négy perc alatt megléptünk 10-7-re. Kiegészült és felzárkózott azonban a Fehérvár, újra visszajöttek egyetlen gólra. Öt perccel a szünet előtt Vincze talált be, labdaszerzést követően Szekeres fejezte be az érdi akciót, majd még ugyanabban a percben újra Vincze Melinda lőtt gólt 13-9. A félidő hátralévő három percében nem esett újabb gól. Az első félidőben Alja Korennek nem volt kapura lövése, kaput eltaláló Eleznek sem, Szekeres és Vincze gördítették előre a csapatot. A védekezésekkel a második félidőben sem volt gond, a látványos támadójátékkal azonban mindkét együttes adós maradt. A fordulás utáni percekben hiába kerültünk több alkalommal is ziccerbe, Szikorába dobáltuk a lehetőségeinket. Közben Vukcevicet másodszor állították ki, hat percig azonban egyik csapat sem tudott gólt szerezni. Tizenhárom perces időszakot 4-3-ra nyert a Fehérvár, ezzel volt 16-13. Majd két elszórt labdával és Horváth Bernadett indulásgóllal előbb egyenlített, egy percre rá Zsigmond góljával először a meccsen vezetett a vendég csapat. Támadásban érthetetlenül elbizonytalanodtunk, szenvedtek a pályán lévők. Csak dadogott a labda, mindig volt egy faultoló ellenfél, egy oda érő sáncoló védő. 17-17-től, egészen 20-20-ig felváltva estek a gólok, a fehérvári vezetésre mindig volt válaszunk. Előbb Vukcevicet, majd a helyén játszó Wolfot (Kisfaludy Anett edzésen sérült meg, így nem tudta vaállalni a játékot - Vukcevic a mérkőzésen kapott a lábához, de sérülten is folytatta, Szabó Edina hívta le szusszanásnyi szünetet adva neki) találtuk meg a falban, aztán Elez talált be végre valahogyan. Az utolsó öt perc döntetlennél, vendég támadással kezdődött, a játékvezetők már passzív játékot jeleztek, amikor szélről gólt kaptunk. Szabó Edina hiába nyitotta meg a falat és védekeztetett 4:2-t, Tilinger átlövése a jobbalsóban kötött ki, amivel először volt kettő oda (20-22). Az utolsó előtti percben Vukcevic pörgetése átcsorgott Szikorán és reményt adott, amit előbb Triscsuk gólja, végül pedig Tilingeré vett el. Győzött a Fehérvár Érden. Megtörte rossz sorozatát és először tudta legyőzni az Érdet. Nem nyújtott extra teljesítményt a vendég csapat, nem játszott káprázatosan, ma azonban ez is elég volt a győzelemhez. Az első félidőben négygólos előnyt kidolgozó, majd a második félidőben önmagukat kereső érdiek ellen megérdemelten nyertek idegenben is. Az ősz így fájó vereséggel ért véget, tizenhárom pontunkkal lépéshátrányba kerültünk a felsőházért vívott harcban. Tavaszi megújulásra, kivirágzásra van szükség - még bőven a hóvirág-szezon előtt - szerdára.
Korosztály: 
Kétarcú mérkőzést játszottunk - a vége sima hazai győzelem. Szombaton máris kezdődik a januári program. A SportKlub Televízió kérésére, az eredetileg kiírt időpontnál negyed órával később kezdődhetett a mérkőzés - ha lehet, ez jót is tett, mert 18 órakor még hosszú sorok kígyóztak a pénztáraknál. Hosszú szünet után mehettek ismét kézilabdamérkőzésre a szurkolók, zsúfolásig telt az Elek Gyula Aréna. Jó hangulatban kezdődött a meccs előtti procedúra, a fővárosi zöld-fehérek az EB-n résztvevő játékosokat köszöntötték, köztük Kristina Elezt, az EB győztes Sara Vukcevicet, valamint két magyar válogatott játékosunkat - Szekeres Klára és Vincze Melinda, csokor mellett mezt is kaptak ajándékba. Az első percekben egyik csapat sem találta a védekezését, a mieink átlövésekkel vették be az ellenfél kapuját, a fradisták pedig mindig találtak rést és betörésekkel kerültek ziccerbe, míg a kapusok egyik oldalon sem kapták el igazán a fonalat - tény, nem volt könnyű dolguk. Potyogtak a gólok, még nyolc perc sem telt el 6-6-nál. Szélről nagyszerűen olvasta a lövéseket Janurik, tartottuk a döntetlen körüli állást. Elek Gábor előbb kapust cserélt, majd időt kért tíz percet követően, nem volt tehát elégedett a hazai vezetőedző. Kovács Anna rég látott jó formában kezdte az összecsapást, átlövésből, betörésből és közbelövésből is eredményes tudott lenni. Az időkérés után, először lett két gól különbség (10-8), de ebből egy perc alatt vissza is jöttünk x-re. Ráadásul Tomori ütött oda Kovács Annának, és emberelőnybe kerültünk a második negyed kezdetén. Az előnyt nagyszerűen kihasználva - 3-0-ra hozva a kétperces időszakot - 10-13-ra meglógtunk. Kitűnően kézilabdáztunk, a hazaiak kapkodtak és hibáztak többet ebben az időszakban. Második emberelőnyünkben már nem mentek ilyen flottul a dolgok, előbb elhibáztunk egy hetest, majd kiállították Korent. Szerencsére a másik oldalon ugyanúgy elrontották a büntetőt, nem tudott egyenlíteni a Fradi. Egy általunk belemenésnek gondolt esetnél Vukcevicet kiállították, így rövid ideig kettős emberhátrányban játszottunk. A hátrányt még átvészeltük, de éppen a visszatérő Vukcevic hagyott ki egy ziccert, 15-15-nél utolért minket a hazai csapat. A feljavuló Abramovichnak és az érdi hibáknak köszönhetően, a szünet előtti utolsó öt percben nagyott változott a játék képe és két gyorsindulással a szünetben először vezetett három góllal a hazai együttes. A csapatban feltétlenül érezhető volt az első félidőben a potenciál, hogy akár ponttal, vagy pontokkal távozzunk a Népligetből, rangadóhoz méltó első félidőt láthatott a szépszámú publikum. A hazaiak kezdtek a szünet után, góllal tudták befejezni az első támadásukat, máris négy volt a különbség. Négy eggyel kezdett a fordulás után a Fradi, előnyük így öt perc alatt 23-17-nél hat gólra nőtt. Egyik beállósunknak sem volt szerencséje a kapufával, ziccerek sorát rontottuk. Hiába jöttünk közelebb 23-19-nél, a lendületbe jövő és rendre jól induló Ferencváros a félidő közepén már 29-21-re vezetett. A második félidőben már nem láttuk azokat a nagyszerű taktikai húzásokat támadásban, a sokasodó technikai hibáinkat pedig gólokkal büntették, így alakult ki a jelentős különbség. Átjáróházzá vált a védelmünk, a teljesen átalakított, megfialatított Fradi is tovább növelte az előnyét, az ötvenedik percben rászámolt a közönség. Támadásban csak a beállós megjátszásával tudtunk helyzetet kialakítani, a büntetőket Wolf lőtte sikerrel. Az utolsó tíz perc így már tét nélkül, gyakorlással telhetett mindkét fél számára. Csapatunk ma megmutatta szebbik (igazi) arcát, az első félidőben jól játszottunk, bizonyítottuk mire lehetünk képesek. Aztán kijöttek a hibák is, amin dolgozni kell. Jobb csapat a fővárosi, akivel ma harminc (húsz) percig sikerült felvenni a harcot. Az bizonyos, hogy az első félidőben látottakkal elérhetőek céljaink, ehhez azonban ismét a tavalyihoz hasonló, kiváló tavaszi teljesítményre lesz szükség. Ha pedig minden a szánk íze szerint alakul, akkor az elődöntőben újra meg kell próbálni idegenben legyőzni a Ferencvárost.
Korosztály: 
Egy hajszál döntött, sajnos az ő javukra. Első igazán komoly ellenfelünkkel találkoztunk az EHF-kupában. A francia Metz elleni első mérkőzésen Budaörsön, a mérkőzést végig vezetve, hatalmas iramban nyertünk. Mindkét félidő utolsó pár percében két-két gólt hoztunk az ellenfelen, így összesen 37-31 arányban győztünk. Mivel a Gorodnichanka elleni párharc mindkét összecsapását hazai pályán játszhattuk, ez volt történetünk első nemzetközi kupameccse külföldön. Nagy meccsre és továbbjutásra készültek a franciák, a 4500 fős csarnokban minden szurkolót felszereltek a megfelelő hangulatkeltő eszközökkel. Ugyan a meccs prospektusában a reklámok mellett csak a játékosok felsorolására futotta és még ebben a kiadványban is Erdi Budapest néven emlegettek minket, minden néző kapott felfújható szurkolói rudat (tudják), meg ilyesmiket. A felvezető meccset egy negyedosztályú férfi találkozó jelentette - amelyen nagyon magabiztosan nyertek a sárga-kék hazaiak. Az első percekben az zajlott a pályán, amit a hazaiak szerettek volna, nem tudtuk megállítani a nagy lendülettel érkező franciákat. Ugyanúgy, ahogyan egy hete hazai pályán, 5 perc után ébredtünk 4-1-nél, és 5-5-nél egyenlítettünk, majd átvettük a vezetést. Janurik Kinga állt az érdi kapuban, működött a védekezésünk, ritkán talált rést francia játékos. Az elmúlt hét tapasztalatait felhasználva, jóval szorosabban őrizték Elezt, így viszont a beállósunk, Kisfaludy Anett kerülhetett újra és újra könnyen helyzetbe. Jó játékkal, magabiztosságunkkal elnémítottuk a több, mint 3000-es francia tömeget, csak az érdiek hangjától zengett a csarnok. Hazai játékost még csak véletlenül sem küldtek ki két percre az ellenféltől, látványos lökésekért is csak szabaddobások jártak. Sokáig 7-10-en állt az eredmény, összesítésben 9 gólos előnnyel mentünk. Nagyszerűen kézilabdáztunk, Rác Sándor pedig csak kereste a jó megoldást, de hiába forgatta a csapatát, sehogy sem találta. Elezt állították ki a 22. percben, emberelőnyben egy gólra felzárkózott a metzi csapat. Amit elterveztünk, megvalósítottuk - nem tudott átrohanni rajtunk az ellenfél, a legtöbb alkalommal remekül rendeződtünk vissza. A félidei döntetlen állással őriztük az otthon szerzett hat gól különbséget, és már csak harminc perc volt a párharcból. Ezen a mérkőzésen sokkal jobban működtek a védelmek mindkét oldalon, így az biztossá vált, hogy maximum 5 gólos vereség fér bele és jelent még továbbjutást. De szerencsére, ez szóba sem került, sokkal inkább úgy tűnt, hogy az lehet a kérdés, kettős győzelemmel sikerül e továbbjutnunk... Minden arra utalt, hogy a jól játszó érdi csapat magabiztosan juthat a legjobb 16 közé az EHF-kupában. Tizennyolc tizennyolcig fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd a félidő közepén nekünk sikerült újítani. Elképesztően védekeztünk, és okosan támadtunk. Három zsinórban szerzett góllal, 18-21-re vezettünk - Kovács Anna átlövéseinél többször is szerencsénk volt és a kapusról pattantak be a labdák. Majd az utolsó 14 percben... Előbb Kisfaludy kiállítása után 2 perc alatt egyenlítettek a hazaiak, és nyolc perccel a vége előtt már 25-23-ra vezettek. A spanyol átlövő Ortega jött lendületbe, mi elszórtuk a labdákat, 4:2-es védekezésre váltott a francia csapat, amivel nem tudtunk mit kezdeni. A lendületbe jövő franciák rohamai ellenére volt tartásunk, Balog Beáta szerzett nagyon fontos gólokat, igyekeztünk tartani a labdákat és sokáig támadni. Jól sikerült ölni az időt, hiába jött Kovács Anna kiállítása, ezzel együtt is 5 perccel a vége előtt 26-25-re ment a Metz, sokkal jobban álltunk összesítésben. Az utolsó néhány percben viszont hatalmas feltámadást indított a hazai csapat, mi pedig nem bírtuk. Zsinórban öt gólt szerzett a Metz, amivel 31-25-nél már ők álltak továbbjutásra (először a meccsen), két perccel a vége előtt. Hiába volt esélyünk még az utolsó fél percben is - 32-26-nál eredménytelenül támadtunk, kapuralövésig sem jutott az utolsó akciónk. Hatalmas csatában, drámai módon estünk ki az EHF-kupából. Valós esélyünk volt az esélyesebbnek ítélt ellenfelet kiejteni. Koncentrálhatunk az ennél még fontosabb feladatokra, a Magyar Kupára és a bajnokságra. Az Európa Bajnokság miatt szünet következik, (válogatottjaink már holnap csatlakoznak a nemzeti csapathoz) év végén lesznek újra mérkőzéseink. Akkor viszont nagyon sűrű program kezdődik, a január ismét a mérkőzésekről szól majd. Hatalmas köszönet szurkolóinknak, akik nagyszerű hangulatot teremtettek és rengeteg energiát adtak a csapatnak a mai mérkőzésen is. Sajnos ez sem volt elég. Nagy szó, hogy idáig eljutottunk és túl vagyunk történetünk első nemzetközi kupaszereplésén, amiért köszönet illet nagyon sok embert, akik nélkül nem tarthatnánk itt. Mennünk kell tovább, építeni a csapatot, hogy ne tiszavirág életű felfuttatás legyen az érdi kézilabdázás sikertörténete, mint ahogy azt sok helyen máshol láttuk. Az csak egy dolog, hogy ide egyszer eljutottunk, azért kell küzdenünk, hogy rendszeres résztvevőivé váljunk a nemzetközi kupáknak és Európa meghatározó csapatai közé feljődjünk!
Korosztály: 
Hamar előnybe kerültünk, nagyobb is lehetett volna a különbség. Az decemberi Európa Bajnokság előtti utolsó bajnoki következett, 72 órával a budapesti mérkőzés után. Negyedik helyről vártuk a találkozót, a vendég Veszprém pedig közvetlenül mögöttünk állt 10 pontjával a forduló előtt. Az első tíz percben váltakozva estek a gólok, mindig a veszprémiek (győriek) vezettek és mindig egyenlítettünk. Így ment ez egészen 5-5-ig, mindkét csapat csak kereste a védekezését, amit szerencsére a mieink találtak meg hamarabb. Két vendég kiállítást kihasználva és nyolc gólnélküli percet produkálva 10-5-re meglógtunk. Kőkeményen védekeztünk, nehezen talált rést a Veszprém. Két perc alatt viszont két könnyű gólt lőttük, jött is Szabó Edina időkérése. Tizenhárom hétnél két kapufát is lőttünk, három perc gólcsendet három vendég gól követett. Mi is nyolc percig nem szereztünk gólt, ahogyan a félidő közepén az ellenfél, mi azonban csak három góllal fizettünk ezért,amivel lefelezték a különbséget a szünetre. Új igazolásaink, Koren és Elez, valamint Bognár sokat hozzátettek támadásban, de a Vukcevic, Kisfaludy, Szekeres vezette védelem is jeleskedett. Kapuban mindenki hozzátett, Gridnyeva hetest, Oguntoye ziccereket fogott. Jól kezdtünk a szünet után, egy hét perces időszakot 5-1-el abszolválva máris 19-12-t mutatott az eredményjelző. Mindkét csapat a másik játékára igyekezett szabni a védekezését, a Veszprém Elezzel és Wolffal szemben is fellépett védekezésben. Így nagyobb szerep hárult Kovács Annára és az üres befutásokra, valamint Kisfaludy Anett is többször helyzetbe kerülhetett. A félidő derekán három veszprémi kiállítást is ítéltek a játékvezetők, a vendégek azonban jó védekezésükkel elérték, hogy ne nőjön tovább a különbség, több két percet is 0-0-al vészeltek át. Az utolsó tíz perc így is hatgólos érdi vezetéssel kezdődött, Wolf hibátlanul értékesítette az érdi büntetőket. A vendégek egyre többször támadtak passzívig, Kovács Anna góljvaival pedig megnyertük a mérkőzést. Az utolsó három percet még nyolcgólos előnnyel kezdtük, utána azonban már csak vendég gól született, így a játék képénél kisebb vereséggel megúszták a fiatalok. Jó játékkal és győzelemmel feledtetük a Vác elleni vereséget, valamint egyértelműen jeleztük felsőházi részvételi szándékunk, amely eddig sem volt titok.
Korosztály: 
A szünetben és a második félidő elején még döntetlen is volt, aztán tíz gól is lett közte, kilenccel nyertünk. A pont nélküli újonc otthonába látogattunk, így győzelmi eséllyel és szándékkal léptünk pályára. Miközben már sokat jár a fejekben a Metz elleni párharc, a hazai mérkőzés és az utazás - két nagyon fontos találkozó várt még ránk az NB1-ben. Először idegenben, majd kedden a Veszprém következik. Kis túlzással ismerőssel könnyebb volt összetalálkozni, mint ismeretlen arccal és nem csak az érdi szurkolók voltak többségben (és jóval hangosabbak). Schneck Réka kezdett a hazai kapuban, szerencsére a mieinknek jött jobban, hogy ismerték a kapust. A kilencedik percben már négy góllal vezettünk 6-2-re, az első negyed óra végén pedig 4-9 volt az állás. Szekeres és Koren voltak a legaktívabbak támadásban, három-három góllal vették ki a részüket. Aztán 5-10 után, megtorpantunk. Érthetetlenül, hiszen könnyedén szereztünk gólokat, jó védekezéssel pedig tartottuk az ellenfelet. Majd ez a két dolog a félidő hátralévő részében megváltozott, a helyzeteinket elrontottuk, a védekezésünk pedig sok kivetnivalót hagyott maga után. Fundák néhányszor faképnél hagyta Vukcevicet, az elszórt labdáinkat pedig a szélsőik váltották gólra, amivel előbb 9-11-re jött fel a BSE. Majd emberelőnyben javítottunk és 10-14-re vezettünk öt perccel a szünet előtt. A félidőnek azonban még nagyon nem volt vége, előbb Kovács Annát, majd Szekeres Klárát állították ki, kettős emberelőnyben pedig egyenlítettek a budapestiek. A vezetést egyszer sem vette át a hazai csapat, a szünet előtt azonban ismét döntetlenre jöttek vissza 14-16-ról. Úgy kezdtünk a fordulás után (mikor végre lekapcsolták a zenét), ahogy esélyeshez méltón kellett. Két perc sem telt el és már 16-19-re vezettünk. Szabó Edina ahol csak tudott változtatott és mindenkinek játéklehetőséget adott, így szinte alig volt játékos, aki mindkét félidőben játszott. Így ennek a félidőnek sokkal inkább Kovács Anna, Kisfaludy Anett és Oguntoye Viktória voltak a főszereplői, kapusunk mellesleg a szintén jól védő Janurikot váltotta a szünetben. Rohanós, sok hibával tarkított játék folyt a pályán, a hazaiak egyre elkeseredettebben támadgattak a magas érdi fal árnyékában, egyre többször passzívig. Húsz húsznál ismét utolért minket a BSE, majd 20-21-nél négy percig nem született újabb gól. Az ész nélküli futkosásnak Kisfaludy Anett labdaszerzése és ziccere vetett véget, amikor még Petrovszkit is kiállították. Elez ismét az utolsó negyedórára aktivizálta magát remek átlövéseivel, hiába jött hazai időkérés Papp Györgytől, a negyvenkilencedik percben lőtt újra gólt a BSE, Tamás Kriszta találatával lett 21-25. Nyolc perccel a vége előtt már nyolc gólos volt az érdi előny, az utolsó három percben Török Petra góljánál pedig már kiszámolóst tarthattak az érdi vendégszurkolók. Arra még volt ereje a hazaiaknak, hogy tízen belülre hozzák csapatukat, magabiztosan győztünk. Kedden hazai pályán újabb komoly erőpróba következik. A forduló előtt még dobogós Veszprém érkezik hozzánk. Győzelmével csapatunk újra a felsőház tagja, a dobogó alsó fokára a váciak álltak fel átmenetileg.
Korosztály: 
Ízig vérig rangadót játszott a két csapat, a Vác elvitte a pontokat Érdről Nemcsak a játékosok, a szurkolók is nagyon készültek a mérkőzésre - már jóval a kezdő sípszó előtt szóltak a dobok és zajlott a hangpróba. Kicsit az Érdi Torna Club csinos tornászlányai is megilletődöttebbek voltak a szokásosnál. Persze ez az ő produkciójukon - amit időkéréseknél rendszeresen látunk tőlük - ez egyáltalán nem látszott. Bezzeg a főszereplők, a kézilabdázók. Nagy volt a tét, első igazi rangadóját játszotta a szezonban mindkét csapat. Meg is remegtek a kezek a kezdésnél, 5 perc után csak 1-1 állt a kijelzőn. A nyolcadik percben még az addigi gólszerzési hajlandósággal is felhagytak a felek, 3-3-nál megálltak a csapatok. Hiába játszottunk közben emberelőnyben is egy alkalommal, és lőhettünk büntetőt is, nem tudtunk gólt/gólokat lőni, igaz nem is kaptunk. Egészen a félidő derekáig, amikor Szekeres Klárát könnyű síppal kiállították a Kékes testvérek, az időközben játékba szálló Mayerrel szemben elkövetett szabálytalanságért. Az emberelőnyét lendületes támadásszervezéssel gólokra váltotta a Vác, a rohanásuk pedig kiegészülésük után is folytatódott. Tíz percen át nem született érdi gól, közben 3-8-ra lépett el a vendégcsapat. A védekezésünk helyén volt (attól a három perctől eltekintve), de támadásban nem volt, aki átlendítette volna a csapatot a holtpontokon. Leginkább Alja Korenre bízták a többiek a feladatot és ő is bízott magában, többször rosszabb helyzeteket is elvállalt fiatal jobbszélsőnk, aki holtversenyben a mezőny legeredményesebb játékosa lett és a félidőig már 5 gólig jutott. A huszadik perctől hosszú felzárkózásba kezdtünk, több lendülettel igyekeztük szervezni a támadásainkat és védekezésünk ismét ezer fokon izzott, általában passzívig támad(gat)ott a Vác. Kilenc tizenegyre is felzárkóztunk három perccel a szünet előtt, az utolsó percben a vendégek néggyel is megléphettek volna, mi csak érvénytelen gólt lőttünk, 9-12 maradt a szünetben. Ráadásul a második félidő elején nagy rohanás kezdődött, amiben a váciak is partnerek voltak. Sőt ők jöttek ki belőle jobban, a 33. percre így megint öt gól volt a különbség 10-15-nél. Mindenkit bevetett Szabó Edina, azon játékosokat is, akik hosszabb rövidebb ideje hiányoztak sérülés miatt - így Kovács Anna és Tóth Tímea is pályára léptek. Egy vendég kiállítást három góllal büntettünk, amivel két gólra zárkóztunk. A második félidőben Elez végre próbálkozott lövésekkel, irtózatós erejű bombákat helyezett el Juhász kapujában. Egy találatra sikerült feljönni, de az egyenlítés nem jött össze. Tápait és az általa sokat foglalkoztatott Mayert nem tudtuk kikapcsolni, a félidő közepén pihenőt kapó Klivinyi nélkül is újra három góllal vezetett a Vác 17-20-nál. Volt visszaút, 3-3 után, 20-20-nál volt újra döntetlen Koren góljával. Visszajött Klivinyi, hiába védekeztünk többször is jól, szélről is, hanyattesve is gólt lőtt a váci átlövő. Öt perc maradt a meccsből, amikor ismét három góllal a vendégek vezettek. Előbb csapatkapitányunk által teljesen másképpen megélt szituációban kiállították Szekerest, majd a labda eldobásáért 20 másodperccel később Vukcevicet is. Még innen is volt azonban visszaút. A kettős emberhátrányt 2-2-re mentettük, ez természetesen még mindig a Vácnak volt jó, három perccel a vége előtt vezettek 22-25-re. Több váci találat azonban már nem esett, előbb Vincze, majd Wolf hetesből hozta közelebb a csapatot. Az utolsó percben hosszú ideig támadott a Vác a győzelemért, passzívnál három-négy lövésök is lejött a sáncról, míg végre hozzánk került. Húsz másodperccel a lefújás előtt indulhattunk a döntetlenért, Niksic lerántotta Bognárt, amiért pirosat kapott. Emberelőnyben 14 másodpercünk maradt pontot menteni, balról ment végig a labda a jobbszélre, Korenhez azonban nem jutott el az utolsó passz. Bár megmenthettünk volna egy pontot az utolsó pillanatokban, idegenben is megérdemelten nyert a váci csapat. Huszonnégy gólt sikerült lőni hazai pályán, az első félidő közepi tízperces gólcsend megbosszulta magát. Mindkét csapat játékán tetten érhető volt a feszültség, egyik együttes sem tudta magát függetleníteni a nagy téttől. A Vác az előnyével jól gazdálkodva győzött. Egyetlen másodpercig sem vezettünk a mérkőzésen, győzelmi esélyünk gyakorlatilag nem volt. Kilenc pontosak maradtunk a bajnokságban, az egymás elleni mérlegen pedig majd csak tavasszal javíthatunk, igaz nem lesz könnyebb nyerni Vácon sem.
Korosztály: 
A második félidő elején sebességi fokozatot váltottunk, amire a hazaiaknak nem volt válaszuk Békéscsabán folytatódott számunkra a bajnokság, az EHF-kupa miatt, rövid szünet után, egy KEK résztvevő otthonába látogattunk. A sérültek játékra jelentkeztek, Tóth Tímea után, Kovács Anna és Török Petra is helyet kapott az érdi kispadon. A hétvége nagy eseménye a Kolbászfesztivál a viharsarki városban, amely ma kezdődött és évről-évre rengeteg érdeklődőt hoz a városba. A helyszín viszont a csarnok környékén lett kialakítva, így a mérkőzésre ingyenes volt a belépés és azon is sokan voltak. Érdről is sokan kísérték el a csapatot, a nagy távolság ellenére, hangukkal végig bíztatva a lányokat. Álmosan kezdtünk, két perc alatt Nikolayenko és Glusica is megmutatta miért kellett rájuk külön is készülni a héten. A kiváló átlövők góljaival 6 perc után 4-2-re vezetett a lila-fehér csapat. Szabó Edina öt perc után időt is kért, hogy rendet tegyen a fejekben. Ettől kezdve jobban védekeztünk, kilépésekkel és a fal megnyitásával, 5-1-es védekezéssel igyekeztünk megállítani a csabai rohamokat. Oguntoye-t Janurik váltotta, Vincze, Koren és Elez góljaival a félidő közepére fordítottunk, sokszor passzívig jól védekeztünk, majd utána kaptunk gólt. Eladtunk két labdát, 6-5-nél ismét Ökrös Csaba lányai vezettek, sőt a huszadik percben 8-6-nál kétgólos is volt a hazai előny. Az utolsó tíz percet viszont 6-3-ra hoztuk a félidő végéig, így 11-12-vel vonulhattunk szünetre. Teljesen más arcát mutatta a csapat a második félidő elején, a védekezésünkkel nem tudott mit kezdeni a Békéscsaba. A megszerzett labdákból gyorsan szerveztünk ellentámadásokat, Elez jó passzokkal szolgálta ki a társakat, a szélsők indultak, a kihagyott lehetőségek ellenére is végre nőtt a különbség. A 38. percre 6 gólos előnyt dolgoztunk ki, majd egy perc alatt Nikolayenko és Tóth Kata találatai jelezték, hogy még nem adta fel a Békéscsaba. A félidő derekára három gólra visszajött a hazai csapat 17-20-ra, de négy zsinórban szerzett góllal nyomatékosítottuk győzelmi szándékunk. Ekkor igazán érdekes volt az érdi lőlap - hat játékosunk állt egyaránt 4-4 góllal, így szereztünk 24 találatot. Az egyenlő elosztást nem sikerült tartani, sőt a különbséget is csökkentette a hazai csapat, az utolsó két gólt a hazaiak szerezték, így 24-28-ra nyertünk. Nyertünk Békéscsabán. Szabó Edinának nem kellett kockáztatnia, Kovács Annát és Tóth Tímeát nem küldte pályára, Török Petra is csak pár percet kapott a hosszú kihagyás után. Az ilyen mérkőzéseket mostanra már megtanulta megnyerni a csapat. Jobb erőkből álló csapat vagyunk és ezt képesek voltunk bizonyítani. Idegenben három mérkőzést is megnyertünk, legközelebb otthon következik egy komoly erőfelmérő. A Vác érkezik Érdre, akikkel tavaly is nagy harcot vívtunk, az idei idényre pedig még erősödött is a jövő heti ellenfél.
Korosztály: 
Egy félidő alatt döntöttük el a továbbjutás sorsát Egy kicsit mindenki feszültebb volt a megszokottnál. Hiszen az elmúlt idényekben már megszoktuk, hogy a Batthyány Tornacsarnokban Európa, sőt a világ legjobb kézilabdázói és csapatai teszik tiszteletüket. De ez most valami teljesen más volt, egy új fejezet első lapja 35 éves klubunk történetében. Egy olyan fejezeté, melyhez az elmúlt 5 évben sok mindennek kellett változnia a klub életében. A csarnokban, a szervezéssel, a játékvezetőkkel, az EHF-delegálttal - hiába vagyunk első bálozók - minden rendben volt. Aztán az első perc végén Bognár hatalmas átlövése átszakította a gátat, megindultunk. Olyannyira, hogy hat perc alatt hat nullára vezettünk. A belarusz ellenfél erőtlenül próbálkozott, támadásaik alig hordoztak veszélyt magukban. Rendre a beállóst keresték, akit kitünően semlegesítettünk. Közben támadásban sokszínűen játszottunk, lőttünk gólt közvetlen és több passzos indulásból, átlövésekből, közbelövésekből, szélről - mindenhogy. Az első hazai gól után sem vettünk vissza a tempóból, Balog Beáta beállása után, egy perc alatt intézte el három villámgyors góljával, hogy tíz legyen közte (6-16). Számolta is a különbséget lelkesen a közönség, amely húsz perc alatt nőtt tíz fölé. Nem csak emiatt, de a 25. percben már másodszor kért időt a belarusz edző, azonban ez nem sült el túl jól. Az ekkor épp csak kilenc gólos érdi előny, a szünetig 14-re duzzadt. Így az EHF-Kupa 2. fordulójának ezen párharcának négy félidejéből, a maradék hármat tulajdonképpen már csak le kell(ett) játszani. Ez rá is nyomta a bélyegét a második játékrész első perceire, edzőmeccsé szelídült a találkozó - könnyebb volt gólt szerezni, mint egy-egy komolyabb edzésen. Nem is tetszett Szabó Edinának a mieink időszakos felpuhulása - hét perc alatt hat gólt kaptunk - időt kértünk, rendeztük a sorokat és koncetráltan játszottunk tovább. A közönség maximális kiszolgálása mellett nőtt tovább folyamatosan a különbség, egyedül Vasileuskaya-val nem bírtunk, aki 10 gólig jutott. Többen nagyszerű teljesítményt nyújtottak a csapatból, balszélsőink lőttek 17 gólt. Vezetőedzőnk midnenkinek játéklehetőséget adhatott, így meglőtte élete első EHF-Kupa gólját Kovács Gréta, bemutatkozott a felnőttben Takács Kitti, de vélhetően Buzsáki Nikolett antréjára sem kell sokat várni. A hab a tortán nem csak az volt az érdi közönség számára, hogy a tíz után a húszat is rászámolhatta a Gorodnichanka-ra, hanem hogy visszatért, az idei szezonban először lépett pályára térdműtéte után Tóth Tímea, aki az utolsó percben gólt is szerzett. Látva az ellenfél játékerejét, talán mi is sajnáljuk, hogy a találkozó előtti délelőtt érkeztek meg a helyszínre, 24 órás buszút után. Reméljük a vasárnapi mérkőzésre a szállodai szoba kényelméből érkezve, jobb teljesítményt látunk majd a fiatal belarusz csapattól és egy jobb csapatot búcsúztathatunk kettős győzelemmel a kupából. Kiléptünk az európai kupaszíntérre. Könnyű azt érezni, mintha mindig is ide tartoztunk volna.

Támogatóink