Gridnyeva: A csapaterőben hisz a Fradi ellen

A csapat legrutinosabb játékosáról, mindenki „Szvetijéről”, Szvetlana Gridnyeváról sokan nem tudják, hogy véletlenül lett kapus, ezt persze soha nem bánta. Szerdán a Ferencváros ellen kell neki és az ÉTV-Érdi VSE-nek bizonyítani, de ő azt mondja, egységes csapatmunkával legyőzhető a bajnoki második helyezett. Többnyire akkor lépsz pályára, amikor büntetőt ítélnek ellenünk, és előfordult már, hogy sorsfordító pillanatokban hárítottad a lövést. Hogy csinálod? Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a labdát figyelem. Persze nézem az ellenfél játékosának arcát is, de a labda mozgása a legfontosabb. És a megérzéseim. Még mielőtt szembe áll velem a játékos, már van egy sejtésem, hova jön majd a labda. Ha kifogom, nagyon örülök, ha nem, bosszankodok. Mit gondolsz, mire lesz képes a csapat a Fradi ellen szerdán? Én úgy gondolom, esélyesek lehetünk, de csak akkor, ha megmutatjuk a csapat erejét és mindenki ennek rendel alá mindent. Ez a meccs is fontos lehet a harmadik hely megszerzéséhez, jó lenne előrébb lépni a tavalyi eredményhez képest. Korábban a Ferencvárosban is játszottál, ismered némelyik játékosukat. Ők ugyanolyan jól ismernek engem. Szerettem ott játszani, normálisak voltak velem a csapattagok és a vezetőség. A Fradi egy népszerű, neves ellenfél, a bajnokságban a második helyen állnak, ami még inkább a találkozóra irányítja a figyelmet. Te hogy lettél kapus? Teljesen véletlenül! Megbetegedett a kapus és szólt az edző, nekem kellene beállni. Tíz-tizenkét éves lehetettem, és azonnal megtetszett, nem is akartam utána máshol játszani. Gondolom azért az is számított, hogy a nővéred, Irina Sirina is ezen a poszton ért el nagy sikereket. Persze, sokat segítettük, támogattuk egymást az elmúlt évtizedekben. Az persze mindig rossz, amikor egymás ellen kell, vagy kellett játszanunk, de ebből sosem volt közöttünk feszültség. És a kislányod is viszi tovább ezt a sportot? Ő még csak két és fél éves, szereti nagyon a labdát, sokat játszunk, igyekszem minél több időt együtt tölteni vele. Azt nem szeretném, ha profi sportoló lenne, hiszen tudom, milyen velejárói vannak az élvonalbeli sportolásnak, de azt mindenképp fontosnak tartom, hogy valamit majd sportoljon hobbiból. Én sem tudom elképzelni az életem sport nélkül, amikor kihagytam a szülés miatt két évet, nagyon hiányzott a rendszeres mozgás. Elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, de nem tudom elképzelni magam gyerekek között, mert nem tudnék fegyelmet tartani, engedékeny lennék. Fogalmam sincs, mihez kezdek majd, amikor egyszer végleg abbahagyom a kézilabdát. Bízom benne, valahol, valamilyen módon szükség lesz az évek alatt megszerzett tapasztalatomra!

Támogatóink

Médiapartnereink