Nagy küzdelem árán döntetlent értünk el idegenben. Négy góllal vezettünk az utolsó negyed óra kezdetén, majd ismét jött a holtpont. Az utolsó percben egyenlítettünk és mentettünk egy pontot.
A januári mérkőzéseink eddig felemás képet mutattak, kikaptunk hazai pályán a Fehérvártól, majd nagyon simán megvertük a Debrecent. Viszont 2013-ban először léptünk pályára idegenben. A Dunaújváros az idényben már megmutatta, hogy bárkire veszélyes lehet otthon, a Ferencváros ellen értek el döntetlent.
A mérkőzés ugyanúgy kezdődött, ahogy a Debrecen elleni hétközi találkozó. Hosszú támadásokkal, kevés jó megoldással. Labdavesztéseinket indításokkal bosszulta meg a hazai csapat, igaz nem jó százalékkal. A tizedik percben, két Kovács Anna góllal vezettünk először a mérkőzésen (4:3). A védekezésünk jól működött, felállt fal ellen sokáig csak Takács Dusmáta, az ellenfél beállósa tudott gólt lőni. A lövőkre kiértünk, sáncoltunk, vagy a kapus védett - szélről kísérletei sem nagyon voltak az újvárosiaknak, ezzel együtt is, a huszadik percben 10:9-nél a hazai csapatnál volt az előny. Sara Vukcevic-et az első félidő közepén Takács egy olyan szituációban könyökölte le, aminél a játékvezetők gólt ítéltek - a kőkemény montenegrói vissza sem tudott állni a mérkőzésen. Balog Beáta az indulások után magabiztosan lőtte ziccereit, Bognár Barbara betörésekből volt eredményes, Kovács Anna pedig nagy elánnal játszott. A 28. percben még döntetlen volt, de gyors egymásutánban szereztünk három gólt, először nőtt ekkorára a különbség, a szünetre azonban ebből csak kettőt sikerült megtartani.
Szabó Edina a félidő kezdete után hamar időt kért, mert nem azt látta, amit a szünetben megbeszéltek és elképzeltek. Ennek hamar meg is lett az eredménye, Wolf befutásából adtuk el többször a játékot nagyszerűen. A védekezés is működött, több alkalommal is megállítottuk a Dunaújvárost, volt olyan támadásuk, amikor 3x is visszapattant, visszakerült hozzájuk a labda, mégsem tudtak gólt szerezni. A negyvenegyedik percben végre sikerült négy gólosra növelni az előnyünket. Ez azonban minket tett túlzottan elbizakodottá, felhoztuk, felépítettük a hazai reményeket, hét perc gólcsend után egyenlített Ferling. Hiába védekeztünk többször passzívig, hiába tudtuk, hogy ő fogja elvállalni, belőtte. És megint, aztán megint. Kovács Anna átlövéseivel a döntetlent tartottuk és az előny mindig nálunk volt. Egészen az 57. percig, amikor 3:2 után, 26:25-nél átvette a vezetést a hazai csapat. A lépéselőny az ellenfélnél volt, de Kovács Anna újra egyenlített, majd az utolsó két perc kezdetén kiállították a mezőny legjobbját. Bódi hetesét kivédte Gridnyeva, hiába támadtunk, nem voltunk eredményesek. A Dunaújváros viszont gólt szerzett fél perccel a vége előtt, amit Elez átlövése egalizált. Még rohant a hazai csapat, annyira, hogy pár másodperc akár indítani is maradt volna, de nem jutottunk el időben a hazai kapuig.
Maradt a döntetlen. Megint egy fájó pontvesztés, az alapszakaszban már a harmadik. A felsőház nem lett messzebb, viszont a jó teljesítmény többektől várat magára. Fontos mérkőzés következik jövő szombaton hazai pályán, a Kiskunhalast fogadjuk négypontos meccsen.
